Sportoló korában NB I-es női tőrcsapatban aratott sikereket, majd a testnevelő tanári diplomával a zsebében hazajött Salgótarjánba. A versenyeken már edzőként láthattuk, diákjaiba plántálta át másfél évtizedes vívói pályájának tapasztalatait. A tarjáni háttéregyesület megszűnésével sportágat váltott, s a Dornyai Béla Általános Iskolába így már fociban, kosárlabdában és úszásban hoztak érmeket a Bártfai-tanítványok. Az Országos Diák Sportszövetség megalakításának tízéves évfordulója alkalmából nagy ünnepséget rendeztek a közelmúltban Kaposvárott. Ennek keretében az országos elnökség „Diáksportért” kitüntetést és emlékplakettet adományozott Géczy Attilánénak, vagy ahogy lánykori nevén jobban ismerik, Bártfai Katalinnak. A sportpályafutásáról ismert salgótarjáni testnevelő tanár így nyilatkozott a kitüntetést követően.
– Nagyon jól esett az elismerés, amelyet kollégáim segítsége nélkül nem kaphattam volna meg. Ennek a díjnak ők szintén örültek, hiszen nagy eseménynek számít, ha egy 238 diákot oktató intézményre országos szinten is fölfigyelnek. Az előzmények? Diákként a vívás volt az életem. Tizennégy éven keresztül versenyeztem, állandóan rivalizáltunk az akkor még ózdi Stefanek Gertrúddal. Számolgattam, melyik olimpiára juthatok ki. Szombathelyen, a tanárképzőn NB I-es tőrcsapatnak voltam a tagja. Ám miután hazajöttem, be kellett látnom, hogy Tarjánból már nem sok esélyem van a nemzetközi porondra való kikerülésre. Még egy évet vívtam, aztán edzőként próbáltam a tudásomat hasznosítani. A zagyvapálfalvai iskolában, a testnevelés tagozaton sok kollégám segített abban, hogy a szakmáról mindent megtanulhassak. Később állásajánlatot kaptam egykori iskolámban, a Forgách Antal útiban. Most abban a teremben tanítok, ahol kisdiák voltam.
– Apropó, terem! – mutatja a kicsi, ám a szakmai gondosság nyomait magán viselő tornatermet. – Két tanteremből alakítottuk ki a 110 négyzetméteres tornaszobát. Megszüntettük a vizes edzést, pályázatok útján sikerült fölszerelést szerezni. Diáksportkörünk négy sportcsoporttal működik. Három évig vívás is volt, ám a háttéregyesület megszűnése lehetetlenné tette a gyermekek fejlődését. Úgy képzeltem, olyan országos diákolimpiai sikereket érnek majd el a dornyays diákok vívásban, mint a Petőfi iskola sízésben. Nem rajtunk múlott, hogy ez nem sikerült.
– Most létezik a természetjárás, a kolléganőmmel, Baksa Róbertnéval visszük a kosárlabdát. Sajnos, minden meccsünket idegenben kell játszanunk, mert sem teremben, sem a lerobbant állapotú salakos pályán nem tudunk megfelelő feltételeket biztosítani. Ugyanakkor jó az együttműködésünk az Öblös-Faipari SC-vel. Iskolánk diákjainak szülei jórészt az öblösüveggyárban, vagy annak faipari részlegénél dolgoznak. Atlétáinknak így háttéregyesületet biztosítanak. Idén már a „Góliát” focicsapatom is az ottani elnök, Simon Imre irányításával léphet pályára. Az első korcsoportos futballisták két éve harmadik, tavaly a második helyet szerezték meg a városi bajnokságban. Most már öt edzéssel készülhetnek. Örömmel adtam át őket, mert ez már valódi eredményeket hozhat számukra. Még nem beszéltem az úszásról. Diáksportkörünk három-négy éve bérlettel látogatja a városi uszodát, pályázati pénzekből és a tagdíjból tudjuk a bérleteket megvásárolni. Egyre több érmet, kupát nyernek tanítványaink mind a városi „ebihal”-úszóversenyen, mind a diákolimpia megyei versenyein. Tavaly például a negyedik osztályos Balogh Karcsi az 50 méteres gyorson győzött. Tehetséges atlétapalánta Domonkos Gyula, aki tavaly „Jó tanuló, jó Sportoló” díjat nyert.
