A megye és Salgótarján egyik sikerszakosztálya, a tőrök forgatóinak mesterei befejezték idei versenyévadjukat, s a levezetés időszakában gondtalan játszadozással, egymás elleni presztízscsatákkal töltik idejüket. Még június 15-ig be-bejárnak a vívóterembe, de aztán jön a jól megérdemelt nyári pihenő. Az elmúlt bajnoki év sikereiről, gondjairól, a jövőről beszélgettünk Gasparin Jánossal, a Viktória Vívó Egylet elnök-igazgatójával, vezető edzőjével.
– Így szezon végén minden vezető mérleget készít. Te hogy értékeled egyesületed bajnoki szereplését? – Volt már jobb, de lényegesen gyengébb idényünk is. Mindenesetre az idei eredmények alapján is hat első osztályú utánpótlás és három első osztályú felnőtt csapattal rendelkezünk. A régi olimpiai pontszámítást figyelembe véve 10 bajnoki pontot szereztünk, s ez jó eredménynek számít. – Megemlítenél konkrétan egy-két kiemelkedő eredményt? – A szakosztályunk tagjai részt vettek a Bajor párbajtőr válogató versenyen, ahol Ulej Róbert a 9., Pál Gabi a 10., és Kovács Attila a 11. lett. A junior világkupán Olasz Réka és Gasparin Orsolya képviselte színeinket. Ide általában a legjobb 130 versenyzőt hívják meg a földgömbről. A budapesti versenyen mindkét sportolónk a legjobb 24-be került, ám Mödlingben és Pozsonyban már nem tudtak ott lenni anyagi okok miatt. Egyébként az anyagi nehézségek gyakran hátráltatták eredményeinket. – Súlyosak a gondok? – Rettenetesen! Tavaly 2,1 millió forintból működtünk. Az alapműködéshez azonban 3,5 millióra lenne szükségünk. Pedig hidd el, nem pocsékoljuk a pénzt. Nagyon megnézzük, mire költünk. A felszereléseinket toldozzuk, foldozzuk. Melegítőt, sporttáskát tíz éve nem tudtunk venni. Főfoglalkozású edzőt nem tart a klub. Egy valamirevaló vívóruha tízezrekbe kerül, nem is beszélve a fegyverekről.
– Milyenek a létesítményi feltételek? – Azok kitűnőek! Kevés vidéki klub rendelkezik olyan vívóteremmel, mint a miénk. Büszkék is vagyunk rá! – Hogy alakul a szakosztály programja? – Június 15-ig tart a levezetési időszak. Ebben a stádiumban főleg játszadozunk. Utána szabadságot kapnak sportolóink augusztus közepéig. Akkor kezdjük a felkészülést a következő évadra. – Milyen terveitek vannak a jövő évi versenyidőszakra? – Az idei eredményeket feltétlenül teljesíteni kell, de kevés kellene a nagy dolgok megvalósításához is. Ha össze tudjuk szedni azt a 3,5 milliót, amely az alapműködésünkhöz kell, akkor könnyen bajnokcsapatot csinálhatunk férfi tőrvívóinkból. Ehhez mindenféleképpen hoznunk kell két idegenlégióst. Már ki is néztük őket. Bruttó 20 ezer forintos fizetésért ide is jönnének. Velük könnyen nyerhetnénk tőrben. Ez pedig a BEK-ben való szereplésünket jelentené.
– Szép vágyak! De hogy áll az utánpótlás? – Salgótarjánban mindig jelentős utánpótlásbázis volt, s ma sincs másképp. Ragyogó tehetségeink vannak, s nőnek fel minden évben. Ha csak Olasz Réka, Gasparin Orsolya, vagy Sirkó Ivett nevét említem, ők még csak ifikorúak, de már mindhárman ismerősek honi vívósportunkban. – Milyen rendezettségű az egyesület utánpótlás-nevelése? – Jelenleg két vívótagozatos iskolánk van, amelyet most indítottunk be, s ennek várhatóan öt-hat év múlva jelentkeznek az első komolyabb eredményei. A Kodály piros iskolában egy negyedik osztállyal, a Csizmadia iskolában egy második osztállyal indultunk. Ezekben az intézményekben, a jövő tanévben is újra indulunk. Remélem, ez a törekvésünk idővel eredményes lesz. Mi türelmesek vagyunk. – Kik foglalkoznak az utánpótlással? – Lényegében rajtam kívül minden foglalkoztatott edző! A felnőttekkel egyedül én dolgozom. Kenessey, Pál, Cserényi mind az utánpótlást neveli. – Végezetül engedj meg egy kérdést. A felnőtt csapatban sok a városon kívüli sportoló. Nem költséges ez? – Hidd el, hogy nem. Akik a mi színeinkben versenyeznek, szinte valamennyien szívességből teszik. Elsősorban baráti alapon sportolnak a városi színekért. Mert így is lehet…
