Nyolcadik alkalommal utaztak salgótarjáni atléták az észak-olaszországi testvérváros, Vigarano utcai futóversenyére. Idén magyar győztese volt a tíz kilométeres női számnak, Papp Ildikó, a Salgótarjáni Atlétikai Club (SAC) versenyzője végzett az élen. A tavalyi év legjobb felnőtt Nógrád megyei sportolónője a kiváló körülményeknek tulajdonította nagyszerű diadalát, és ismerve Ferrarát, valamint elővárosát Vigaranot, a verseny hírnevét, ez szinte természetes. – Szerintem nagyszerűen sikerült a versenyzésem, jól ment a futás, minden összejött, 38 és fél perces eredményemmel sem vagyok elégedetlen. Jövőre is szívesen megyek, ha hívnak – örvendezett hazatérte után Ildikó és további terveiről így beszélt. – A Salgótarjáni Triatlon Klub versenyzőjeként készülök a közeli duatlon ranglistaversenyekre, ob-ra, atlétikában pedig a tízezres bajnokságra – vázolta a közeljövő feladatait a sokoldalú sportolónő.

Az első hivatásos futóversenyén induló és triatlonos babérokra törő Varga Boglárka szintén tízezer méteren indult és úszómúltja ellenére elismerésre méltó eredményt ért el, és 45 perc 39 mp-es idejével és tizenegyedik helyezésével ugyancsak elégedett lehet. – Bár első komoly versenyem lévén nem tudtam még jól felmérni a távot, de nem panaszkodhatom. Még csak másfél éve futok, de biztos vagyok, hogy legközelebb már tapasztaltabban eredményesebb lehetek. Nagyon jól éreztem magam, tetszett az ország, a város.

A tavaly még tíz kilométeren induló, az eddigi összes Vigarano Marathonon részt vevő Langer Olivér (SAC) idén újra az itteni leghosszabb távot választotta, és kisebb sérülése ellenére teljesítette a távot. Két óra negyven perces eredménye a tizenhetedik helyet jelentette számára. – Örültem, hogy végig tudtam menni, nem is hittem, hogy ezzel az idővel ilyen jó helyezést tudok elérni a közel 1000 induló között, hiszen ennél jobban végeztem már rosszabb helyen is. Én már szinte törzsvendég vagyok Vigaranoban, már nagy ismeretségi és baráti köröm van ott, de amíg lehetőség lesz, szívesen megyek én is vissza – hangoztatta Olivér.

A megszokottnál alacsonyabb összdíjazás egyébként kicsit visszavetette az indulók számát – mely a három (a gyerekeknek is rendeztek egy 2 kilométeres futamot) távon így is másfélezer körül mozgott -, de az egyedi hangulat, a testvéri vendégszeretet és a csodálatos környezet kárpótolta a résztvevőket. Megható jelenet volt, amikor az egyik induló a béke zászlajával haladt át a célvonalon, utalva az iraki helyzetre.