Baja – KNC-Fekete Sasok 90-71 (20-22, 23-15, 25-12, 22-22), Baja, Német Nevelési Központ, 250 néző, vezette: Demjén, Jobbágy. Bajai KK: Pálkerti (3), Kreiter (2), Ács (25), Szűcs B. (27), Kancsár (20). Csere: Hosszú (9), Likár, Ágfalvi, Tóth G. (2). Bődi (2). Edző: Hosszú István, Kajtár Zsolt. KNC-Fekete Sasok: Major (14), Tiba (8), Ughy (11), Czakó (9), Kis S. (16). Csere: Soós (3), Kiss K. (8), Kelemen (2), Czibere, Kovács P. Edző: Laczkó Sándor. Kipontozódott: Tóth G. a 33., Kreiter a 40. percben. Az eredmény alakulása: 2. perc: 7-2, 7. perc: 15-16, 15. perc: 29-24, 18. perc: 34-36, 25. perc: 49-44, 28. perc: 63-44, 33. perc: 72-55, 37. perc: 89-64.
A szombat esti találkozó elején a házigazdák kaptak előbb lábra és az első percekben ötpontos vezetésre tettek szert. A tarjáni válasz sem késett azonban sokáig, Czakó és Tiba két-két centertalálatával ugyanis pár pillanattal később már a Sasok tartottak előrébb. Érdekes forgatókönyv szerint alakult a folytatásban a találkozó: az előbb említett nyolc-nullás vendégszériát hasonló arányú bajai roham követte, majd ismét fordult a kocka és Kis Sándor ponterőssége ezúttal a látogatókat segítette újabb nyolcpontos szakaszgyőzelemhez. Hosszú István saját maga beállításával próbálta megerősíteni csapatát, de eleinte úgy tűnt, hogy az egykor az egész magyar mezőny által rettegett Hosszúpuska erre az összecsapásra csupán vaktöltényekkel szerelkezett fel, ugyanis tőle szokatlan módon az első három távoli lövése is célt tévesztett. Negyedszerre aztán már telitalálatot könyvelhetett el, csapata pedig ezáltal az egyenlítést. A negyed lefújása előtti pillanatokban még Tiba is betalált, így a Laczkó-tanítványok térhettek kétpontos vezetéssel rövid pihenőre.
A második játékrészt két gyors bajai kosár vezette be, hogy aztán három percig egyik fél sem találjon a gyűrűbe. Azt gondolhatnánk, biztosan remekül védekeztek ekkor a csapatok, de nem ez történt: az együtteseket legtöbbször saját hibáik akadályozták meg a pontszerzésben, nem pedig a betonkeménységűnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető védelmek. A hosszúra nyúlt gólcsendet Szűcs törte meg egy triplával, a Sasok azonban továbbra is tartották magukat némasági fogadalmukhoz. Ughy az ötödik percben végre bevette a vízpartiak gyűrűjét – ezután újra semmi. Ez a kétpontos kosár jelentette a vendéggárda össztermését a negyed első hat percében, aminek egyenes következményeként tízegységnyire duzzadt a riválisok közti differencia. Ekkor mintegy varázsütésre élet költözött az addig Csipkerózsikát idéző Majorékba, tucatnyi pontot szereztek zsinórban, és visszavették a vezetést. Lendületüket a rendkívül hasznosan és ponterősen játszó Szűcs és a rutinját újból megvillantó Hosszú találatai fékezték meg, majd a játékos-edző egy három+egyes kombinációval a nagyszünetre tisztes, hatpontos előnyt harcolt ki együttesének (43-37).
Térfélcsere után a Sasok felére csökkentették hátrányukat, de mint később kiderült, ezzel el is lőtték maradék puskaporukat. A hihetetlenül lelkes és erőszakos hazaiak 19-2-es hat percet produkáltak, ez pedig sorsdöntőnek bizonyult. A vendéglátók továbbra sem csináltak semmi különöset, csak saját egyszerű, de igen eredményes játékukat nyújtották, ami ezúttal elegendő volt egy komoly, a csata kimenetelét lényegében eldöntő előny megszerzéséhez (63-44). A tarjáni gárda produkciója ezzel szemben minden elképzelést és tervszerűséget nélkülözött, elképesztő volt látni, hogy a tanácstalan vendégek kezéből Ácsék egyszerűen kivették a játékszert, majd a labdaszerzéseket követően lerohanásokból számos könnyű kosarat dobtak. A Sasok számára végzetesnek bizonyuló tíz perc végül tizenkilenc pontos bajai vezetéssel zárult, így a várt győzelem helyett az utolsó negyedben a kiütéses vereség elkerüléséért kellett harcba szállniuk Czakóéknak.
A végjátékra sok szót nem érdemes vesztegetni, az egyre magabiztosabbá váló Sugovica-partiak minden erőlködés nélkül tartották előnyüket, a vendégek pedig hiába próbálkoztak, tíz ponton belülre már egyszer sem tudtak kerülni. Az utolsó négy bajnoki mérkőzésük közül immár a harmadikat elbukó Sasok ezúttal egy olyan riválissal szemben maradtak alul, amelynek legyőzése egy magasabb célokra törő együttes számára még idegenben is kötelező feladat. A bajnokság első szakaszát öt-négyes mutatóval záró gárda feltámadás helyett ezen a találkozón még mélyebbre süllyedt a gödörbe, amelyből a kiutat azelőtt kellene megtalálni, mielőtt még túl késő lenne. Hosszú István: – A harmadik negyed közepéig teljesen nyílt volt a mérkőzés, a játékrész második felében azonban feljavultunk védekezésben és az ekkor megszerzett előnyt a találkozó végéig tartani tudtuk. Laczkó Sándor: – A KNC-Fekete Sasok edzőjének értékelése holnapi számunkban.
