Kosárlabda, NB I/B Piros csoport, férfiak, 14. forduló. KNC-Fekete Sasok – Nagykőrös 84-77 (15-17, 21-12, 31-12, 17-36), Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 300 néző, vezette: Nagy L., Szokolai. KNC-Fekete Sasok: Major (19), Ughy (17), Czakó (10), Kis S. (6), Tiba (4). Csere: Kiss K. (10), Czibere (18), Kelemen, Soós. Edző: Laczkó Sándor. BB Nagykőrös: Somodi (12), Balogh (8), Szollár (21), Szarvas (21), Mészáros (9). Csere: Bíró (6), Horváth, Scohonya. Edző: Lakosa Zsolt. Kipontozódott: Mészáros a 28. percben. Az eredmény alakulása: 5. perc: 6-8, 8. perc: 11-15, 14. perc: 19-29, 19. perc: 36-29, 24. perc: 46-34, 28. perc: 60-39, 36. perc: 80-63, 38. perc: 80-73.
Ötből négy – ennyi találkozón kell(ene) diadalmaskodniuk a Fekete Sasoknak az alapszakasz hajrájában a biztos négy közé kerüléshez. Nem könnyű feladat, különösen úgy, hogy Ughyék számára még hátravan egy-egy korántsem kéjutazással felérő gödi, illetve debreceni kirándulás is. Ugye mennyivel könnyebb lett volna megnyerni a hódmezővásárhelyi és miskolci derbiket, majd a Nagykőrös hazai legyőzésével gyakorlatilag besétálni a B-csoportos rájátszás felsőházába. Kár lenne azonban a végtelenségig az elszalasztott lehetőségeken rágódni, a tanulságok levonása után immár előre kell tekinteni, hiszen pénteken este máris itt volt az első – a már említett öt közül kétségtelenül a legkönnyebbnek ígérkező -, összecsapás, amelyen a tarjáni gárda ellenfele a sereghajtó BB Nagykőrös volt. A vendég együttes finoman fogalmazva sem a legjobb előjelekkel készült a mérkőzésre: Lakosa Zsoltnak sérülés, illetve munkahelyi elfoglaltság miatt nem kevesebb, mint hat emberét kellett nélkülöznie, a tréner így ifjúsági játékosokkal volt kénytelen feltölteni keretét. A másik oldalon Laczkó Sándort ilyen gondok nem gyötörték, a tarjáni szakember valamennyi játékosára számíthatott.
A találkozó első tíz perce méltán pályázhatna minden idők legalacsonyabb színvonalú negyedének korántsem büszke címére. Komótos tempóban, rengeteg hibával támadgatott mindkét csapat, a játékosoknak az olyan alapvető feladatok is gondot okoztak, mint a saját társhoz való passzolás, vagy a ziccerdobás. A védelmek szintén nem álltak a helyzet magaslatán, ezt azonban a támadók – bár lehetőségük megvolt rá -, a legritkább esetben tudták csak kihasználni. A Sasoktól Tiba és Czakó gyötört be közelről pár kosarat, a két méternél távolabbról elengedett dobások azonban rendre célt tévesztettek, így a kevés pont, annál több bosszúságot hozó játékrész végül kétpontos vendégvezetéssel zárult.
A második felvonás elején aztán a nagykőrösieknek két-három kosárlabdára emlékeztető megmozdulása elegendő volt ahhoz, hogy tíz egységnyire növeljék előnyüket. Laczkó Sándor kénytelen volt maga köré gyűjteni igen alacsony fordulatszámon pörgő tanítványait és felhívni a figyelmüket a futás előnyeire. Úgy tűnik, Majorék vették az adást, hiszen a félidő utolsó öt percében egy tizenhét-nullás rohamot vágtak ki, amivel nem csak megfordították az állást, de tisztes előnyre is szert tettek (36-29).
A nagyszünet után vendégtalálatokkal folytatódott a találkozó, ám még mielőtt baj lehetett volna, az ismét remek formában kosarazó Czibere süllyesztet el két triplát a pest megyeiek gyűrűjében. A valódi izgalmak azonban még csak ezután következtek: az időmérő berendezés – évtizedes salgótarjáni hagyományokat felelevenítve -, bemondta az unalmast és a kezelőszemélyzetnek jó néhány percébe beletelt mire jobb belátásra bírta a masinát. A kényszerszünet inkább a látogatókat zökkentette ki ritmusukból, olyannyira, hogy Szarvasék a negyed hátralévő részében mindössze két mezőnykosarat tudtak begyömöszölni, megadva ezzel az esélyt, a lendületbe jövő Sasoknak, hogy végleg eldöntsék a csata sorsát. Kisék éltek is a tálcán kínált lehetőséggel és szép gólokkal hizlalták a különbséget, ami a dudaszó pillanatában huszonhat pontnál állapodott meg.
A záró negyed hasonlóan folytatódott az előzőhöz, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ekkor már a nagykőrösieknek is egyre több kísérletük talált célba. Ennek ellenére a házigazdák előnye továbbra sem csökkent, öt perccel a zárás előtt például 80-55-re vezettek a tarjániak. Laczkó Sándor ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy pályára küldjön egy-két eddig kevesebb játéklehetőséghez jutó játékost is, hiszen nagy baj már nem történhet, a találkozó lényegében eldőlt. Erről a tényről úgy tűnt, csupán a vendégek nem hajlandók tudomást venni, akik a hazai csereberét követően rohamtempóban kezdték el lefaragni hátrányukat: három és fél perc alatt 18-0-ás szériát produkáltak, amivel kilenc egységnyire olvadt a két együttes közti differencia. A vendéglátók előnyénél azonban csak az idő fogyott gyorsabban, így a végére teljesen kiengedő Sasoknak annak ellenére is sikerült hét pontot megtartaniuk tekintélyes fórjukból, hogy az utolsó játékrészben a vendégek tizenkilenc ponttal bizonyultak jobbnak náluk.
A Sasok különösebb gond nélkül hozták a kötelező győzelmet, amelynek aránya sokkal nagyobb is lehetett volna, ha Ughyék a találkozó végén nem tékozolják el az addig felhalmozott tekintélyes előnyük jelentős részét. A hiányzó négy diadalból mindenesetre egy megvan, a – reméljük hasonlóan sikeres – folytatás, jövő szombaton, Gödön következik. Laczkó Sándor: – Ezúttal tizenkét percnyi jó játék is elég volt a győzelemhez. A kis emberek azt nyújtották, amit megbeszéltünk, de a magas játékosok – beleértve a cseréket is -, még tartoznak a tőlük elvárt jó teljesítménnyel. Lakosa Zsolt: – Elégedett voltam a csapatom – amelyben négy felnőtt játékos szerepelt – teljesítményével, hiszen előzetes célunkat, vagyis a tisztes helytállást teljes mértékben sikerült megvalósítanunk.
