Nagykőrös – Fekete Sasok 72-109 (16-21, 23-27, 14-28, 19-33), Nagykőrös, 200 néző, vezette: Hegedűs, Demjén. Filtermat-Kőrisfa-Nagykőrös: Cziczás (16), Mándity (11), Patay (3), Szarvas (23), Csányi (5). Csere: Gál (4), Somodi (8), Varga, Márton (2). Edző: Varga Imre. GloboNet-Salgótarjáni Fekete Sasok: Major (14), Ughy (16), Kollár (14), Hartvich (29), Válek (18). Csere: Tiba, Petrucsik (12), Böszörményi, Kiss (5), Zsemlye (1). Edző: Farkas Attila. Kipontozódott: Kollár a 35. percben. Az eredmény alakulása: 4. perc: 9-5, 8. perc: 16-17, 14. perc: 19-33, 17. perc: 24-38, 25. perc: 42-60, 29. perc: 49-72, 34. perc: 58-89, 37. perc: 64-100.
Másodszor léptek pályára az idei szezonban otthonuktól távol a GloboNet-Fekete Sasok kosarasai, s más céljuk nem is lehetett Ughyéknak a vasárnap esti mérkőzésen, minthogy javítsanak a tiszaújvárosi kudarc miatt negatív idegenbeli mérlegükön. Amíg ugyanis a borsodi kudarc a bocsánatos bűnök közé sorolható, lám, a csoport második favoritja, a Nyíregyháza is elvérzett Dohányék vendégeként, addig egy esetleges nagykőrösi bukfenc már nehezebben lett volna magyarázható. Ehhez képest eléggé beragadtak a Farkas-tanítványok, akik első akciójuknál például négyszer is könnyű helyzetben rontottak, s ezt kihasználva a lelkes közönségük által támogatott kőrösiek pillanatok alatt kilencpontos előnyre tettek szert. A Sasok első kosarát Válek helyezte be a negyedik perc elején, s úgy tűnt, ez társai számára is ébresztőként hatott, olyannyira, hogy Kollár hármasával és Hartvich ziccerével 14-14-nél be is érték az egyre többet hibázó házigazdákat. Másfél perccel a negyed zárása előtt pedig már a vendégeknél volt az előny, amelyet a dudaszóig öt egységnyire növeltek.
A második etap első kosarát Kollár szerezte, azt követően Ughy vágta be második, majd kisvártatva harmadik trojkáját, s máris tízzel tartottak előbbre a látogatók. A házigazdák részéről a szolnoki különítmény, vagyis Szarvas és Cziczás álltak a felzárkózási kísérlet élére és sikeres távoli próbálkozásaiknak köszönhetően a Varga-legénység némileg közelebb lopózott riválisához. Csakhogy Hartvich és Ughy személyében ezúttal emberükre akadtak a hazai dobógépek, így a lefújásig nem csökkent számottevően a differencia (39-48). A pihenőt követően az első félidő utolsó pillanataiban elszenvedett bokasérülését az öltözőben kúrálgató Ughy nélkül kezdtek a Sasok, ám a remeklő kisember hiánya nem nagyon érződött a teljesítményükön. Az ugyancsak nagyszerűen játszó Hartvich és Kollár ugyanis szinte egymást múlták felül, s a duó eredményességének hála a huszonötödik percre már kerek húsz pontos szakadék tátongott a felek között (42-62). A folytatásban Major tett még rá egy lapáttal, s ez a sebesség már végképp követhetetlen volt a vendéglátók számára. Mi sem jelzi jobban Tibáék fölényét, mint az a tény, hogy az összecsapás elején oly hangos hazai drukkerek ekkorra már teljesen csendben figyelték csapatuk küszködését. Ezzel szemben a másik oldalon nyoma sem volt erőlködésnek, sőt, ekkor már a látványosságra is odafigyeltek Hartvichék. Az egyik csüggedt helyi szimpatizáns szomorúan meg is jegyezte: – Ez már kosár-suli!
S higgyék el, a derék nagykőrösi egyáltalán nem túlzott ezen megállapításával, a tarjániak ugyanis szinte úgy és akkor szereztek kosarat, amikor csak kedvük hozta, s ami azt illeti, elég gyakran hozta úgy. A záró tíz percre, ha lehet, még egyoldalúbbá vált a csata, így Farkas Attila bátran harcba dobhatta tartalék játékosait is. Az igen nagy kedvvel játszó Petrucsik remek alakításait követően harminc egység fölé kúszott a különbség, míg a századik vendégpontot ugyanő emelte be távolról. A végjátékban már csak a vendégek győzelmének aránya volt kérdéses, a lefújásra kialakuló harminchét pontos különbség a tarjáni együttes több mint egy évtizedes NB I/B-s történetének legfölényesebb idegenbeli diadalát jelenti. Ezen a találkozón nem volt egy súlycsoportban a két együttes, a Sasok valósággal lemosták a pályáról az A-csoportban edződött szolnoki fiatalokkal megerősített házigazdákat. A találkozó egyetlen negatívumát Ughy Albert sérülése jelentette, amely könnyen lehet, hogy távol tartja az irányítót a következő, miskolci mérkőzéstől. Mihamarabbi gyógyulást kívánunk neki, a csapatnak pedig hasonló folytatást.
Varga Imre: – A pontarány tükrözi a két csapat közti különbséget, amely köszönhető a vendégek magassági fölényének és a jó távoli dobásainak. Úgy érzem, a játékvezetők nem voltak pártatlanok, egyébként a Salgótarján megérdemelten nyert. További sok sikert kívánok neki a bajnokságban! Farkas Attila: – Kezd hasonlítani a teljesítményünk arra, amit majd szeretnék látni a csapattól. Nagyon jól védekeztünk és támadójátékunk is kiegyensúlyozott volt, amit a találkozó előtt megbeszéltünk azt mindenki maximálisan betartotta. A felkészülést is beleértve ez volt az első mérkőzés, amire azt mondhatom, hogy valami ilyesmit szeretnék látni. Gratulálok a fiúknak, csak így tovább!
