Ajkler Zita lassan már példaképe lehet akármelyik nógrádi lánynak. Nála immár az a legkevesebb, hogy érdemes megfordulni utána az utcán. E külsődleges előnye mellett ugyanis remekül tanul, s az atlétalányok között régebb óta úgy tartják őt számon, mint az eljövendő idők nagy bajnokát. Fukarabbul mérjük a dicséretet? Szerintem nem szükséges. Úgysem száll a fejébe. Sőt, inkább zavarba hozza őt. Mi azonban most erre sem lehetünk tekintettel. Megyénk sportja meglehetősen gyenge lábakon áll, s ha már néha kiemelkedő eredménynek örvendhetünk, akkor próbáljunk örülni önfeledten.
Ajkler Zitának vasárnap, az országos ifjúsági bajnokságon aranyérmet akasztottak a nyakába. Meg egy ezüstöt, meg egy bronzot. Ez ám a kiválóskodás. Az esztendő legfontosabb erőpróbáján a Salgótarjáni KDSE színeiben versenyző héhalmi lánytól három érmet vártunk. És csakugyan. A 100 m gáton harmadik lett, hármasugrásban második, míg a távolugrók között 611 cm-es ugrásával nyert bajnoki címet. „Életem legboldogabb napja ez. Nagyon örülök, hogy álmom valósággá vált!” – mondta Zita a Népstadionban, nyakában az aranyéremmel, a dobogó tetején állva.
Kár, hogy fránya négy centivel lemaradt a világbajnoki kiküldetési szinttől. Nincs azonban még elveszve semmi. A hét végén Svájcban áll rajthoz a magyar ifjúsági válogatott színeiben. A remek formába lendült atlétalány ekkor bőven megugorhatja a repülőjegy árát, a 615 centit, amellyel, ahogy edzője, Herczeg Vince fogalmazott egyszersmind a világ nyolc legjobb ifjúsági távolugrónője közé küzdené magát. Hm, érdemes lesz szurkolni neki. Akiben lakozik némi tehetség, szorgalom és kitartás, az itt, a sorsára hagyott Kohász stadionban is remekül fel tud készülni. Kozma Laci is, aki hosszú sérülése után 100 m-en ezüstérmet szerzett. Azok pedig, akik immár évek óta hagyják, hogy a megye legnagyobb és még mindig legszebb sportlétesítménye a szemünk előtt, piszkos ötmillió forint miatt tönkremenjen, takarják el az arcukat, és szégyelljék magukat.
