Wabrosch Béla, a sportegyesület alapítója

A salgótarjáni sportélet alapító atyja 1858-ban született Budapesten. Édesapjának jól menő, műszaki cikkeket forgalmazó üzlete volt, amely mellett egyik részvényese volt a fővárosi Schlick gépgyárnak. A fiú a fővárosi Markó utcai gimnáziumban érettségizett, utána beiratkozott a Műegyetem egyetemes mérnöki karára, de kétévi tanulmány után átlépett a gépészmérnöki karra, ahol 1880-ban jeles eredménnyel szerezte meg a diplomáját. Kiváló teljesítménye segítette ahhoz, hogy a Kereskedelmi Minisztérium két éves külföldi ösztöndíjat biztosítson számára, amellyel Angliába utazott. Ott a leghosszabb időt Lincolnban, a Robey V. gépgyártó cég üzemében töltötte, de megfordult több más nagyváros gyáraiban. Két hónapot Párizsban is töltött, ám 1883 őszén a család anyagi problémái miatt visszatért az országba.

Idehaza azonnal belépett a Schlick gyárba, majd a műszaki tapasztalatainak szélesítése érdekében 1889-ben átlépett az ugyancsak fővárosi, főleg mérlegeket gyártó Fairbanks cég gépgyárába. Már jól csengő hazai ténykedésének ismeretében váratlanul, de nem alaptalanul érte őt 1892-ben, Borbély Lajos, a Rima Rt. Vezérigazgatójának meghívása a salgótarjáni gyárhoz, ahol 1896-ban főmérnökké nevezték ki. A kiváló férfiú, tevékeny élete során számos titulust viselt. Az Acélgyár főmérnöke, majd igazgató-helyettese; az acélgyári Tiszti Casinó elnöke; az Acélgyári Olvasóegylet örökös elnöke; az acélgyári sportkör, az SSE örökös díszelnöke; a salgótarjáni Takarékpénztár igazgatási tagja; a Hangya szövetkezet igazgatóságának tagja; községi képviselő-testületi tag; a római katolikus egyházközösség vezetőségi tagja volt.

A gyárért, a közügyekért kimagasló szorgalommal rengeteget dolgozott. A gyár és a közösség kultúráját, társadalmi életét igyekezett mindig előre vinni. Nélküle elképzelhetetlen volt a gyár és Salgótarján élete. Mint képviselő-testületi tag sokat harcolt a főtéri vasútállomás ügyében, a polgári iskola létesítésében és más fontos ügyekben. Vezetői munkája mellett sikeres tagja volt az olvasóegyleti dalárdának, és az Országos Dalos Szövetség vezetőségének. A salgótarjáni sportoló ifjak tőle kapták meg az első igazi futball-labdát, lévén igen komoly kapcsolata a fővárosi, már jól működő egyesületekkel. Gyümölcsöző és megbecsülendő munkásságát 1926. május 22-ig, nyugdíjazásáig végezte. Leányfaluban 1946-ban hunyt el.

 

Kivonat az alapszabályból:

„Az egyesület színe: fehér-kék. Célja: a tornászat, a labdarúgás, az atlétikai és egyéb sportok művelése, a magyar bajtársi szellem ápolása, versenymérkőzések rendezése és ezekben a részvétel előmozdítása, a sport terén megjelent művek ismertetése. A klub tagja lehet minden feddhetetlen jellemű egyén, aki nem professzionista, és aki két tag által a választmánynak felvételre ajánltatik. Lehet működő rendes tag, pártoló vagy tiszteletbeli tag. A rendes és pártoló tagok kötelesek havi 40 fillér, illetve évi 4 korona 80 fillér díjat fizetni. A rendes, pártoló és tiszteletbeli tagok az egylet minden kedvezményében részesülnek. Ünnepélyeken, mérkőzéseken belépődíjat nem fizetnek. A rendes és pártoló tagok választók és választhatók. Az igazgató választmány tagjai: az elnök, az igazgató, a kapitány, 2 fő jegyző, 2 fő pénztáros, ellenőr, 2 fő szertáros, 10 fő választmányi tag.”

Aláírók Wabrosch Béla elnök és Czigler Jakab egyesületi jegyző.