Nagyszerű vívósikert értek el a SKSE férfitőrözői. Többéves erőfeszítések után idén sikerrel vívták OB II-es csb-jüket, s a verseny győzteseként jövőre az első osztályban bizonyíthatnak a Kohász-sportolók. A hét végén Eger volt a házigazdája a másodosztályú csapatbajnokság Keleti csoportjának. Nagy volt a tét, mert a győztesnek, a bajnoki aranyakon túl, az első osztályt is jelentette a verseny. A Salgótarjáni Kohász erre az évre alaposan megerősödött, hiszen az idén visszatért anyaegyesületébe Nyírő és Cserényi, s velük együtt a SKSE-be igazolt az I. osztályú Molnár János is az Újpesti Dózsától. Már tavaly is hajszál választotta el a fiúkat az OB I-től. Akkor a DMVSC halászta el az orruk elől a sikert. Most mindenki a tarjániakra voksolt, s legfeljebb az OB I-ből kiesett Diósgyőrt tartották képesnek arra, hogy keresztülhúzza a Kohász számítását. Nos, a szakembereknek lényegében igaza lett, hiszen a délelőtti csoportmérkőzések után minden remény szertefoszlani látszott. No, de ne vágjunk az események elébe.
A Hódmezővásárhely távol maradt a versenytől, így a résztvevő hét csapatot egy négyes és egy hármas csoportba sorolták. A Kohásznak nem kedvezett a szerencse, mert a hármas csoportba került, ráadásul a DVTK-val együtt. Az első akadályt vette a SKSE, 9-4 arányban nyert a Szeged ellen. Következett a nagy rivális. A Diósgyőr együttesében újra csatasorba állt a volt válogatott kerettag Patócs és az évekkel korábban Salgótarjánból elszármazott Nagydaróczi Béla. A vasgyári csapat jól használta ki Nyírő és Cserényi gyengélkedését, s 9-7 arányban legyőzte a mieinket. Ekkor veszve látszott minden, bár ezzel a vereséggel még négyes döntőbe került ugyan a SKSE, de mivel a két döntőbe jutott csapat vitte magával a csoportmérkőzés eredményét, ezért a tarjániak vereséggel nyitottak. Csak abban lehetett bízni, hogy a döntő másik két csapata közül valamelyik elkapja a Diósgyőrt.
A Kohász annak rendje és módja szerint simán hozta mindkét döntőbeli mérkőzését. Szilágyi végig kitűnően, jól vívott. Molnár is magabiztosan szállította a győzelmeket, s Cserényi is feltámadt. Így a Gyula együttesét 9-2-re, az Egert 9-1-re verték Kuruczék. A Diósgyőr a házigazda egrieket még 9-4 arányban legyőzte, de már ekkor is látszódott, hogy fáradnak az idős, harmincon túli vívóik… Következett a DVTK-Gyula találkozó. A teremben mindenki feszült figyelemmel kísérte a két csapat találkozóját. Az addig a Kohász színekért szurkoló, kék-fehér lobogóval, kereplővel érkező tarjáni szurkolótábor, a SKSE serdülő vívói, most a Gyula csapatát biztatták. Sikerrel! Mert a viharsarki fiatalok, kihasználva a vasgyáriak fáradtságát, 9-4 arányban nyertek, s ezzel kiénekelték a sajtot a DVTK szájából.
A mérkőzés után nagy volt az öröm a tarjáni csapat körében, míg a diósgyőrieknél csupa szomorú, mélabús arccal találkozhatott a szemlélődő. Nem véletlen, hiszen az asszók találataránya a SKSE-nek volt a legjobb. Ezzel beteljesült a férfitőrözők régi álma. A nők mellett jövőre már ők is a legmagasabb osztályban vívhatnak. S hogy kik voltak a siker kovácsai? Szilágyi Tibor, Molnár János, Cserényi Zsolt, Nyírő János, Kurucz István, Szepesi Zoltán. Edző: Horváth Attila. Érdemes a neveket megjegyezni, mert a jövőben még sok örömet szerezhetnek szurkolóiknak, s dicsőséget egyesületüknek és a városnak.
