Serényen dolgozott Buchinger György a SKSE I. osztály népszerű vívója a Salgótarjáni Acélárugyár újítási irodájában, amikor felkerestem. A magas szőke fiatalember nem kérette magát. – Ez év őszén leszek 24 éves, és éppen júliusban, amikor a Magyar Bajnokság megrendezésre kerül, 10 éves pályafutásomat ünneplem. A tíz év alatt sok-sok versenyen vettem részt, sok-sok versenyt megnyertem és ellenfelet győztem le addig, amíg az első osztályú szintet elértem. A tőrvívást űzöm előszeretettel. Ebben értem el eddig sikereket. Időközben, ha kellett, a csapat érdekeiért beszálltam a kard-csapatba is. Volt egy időszak, amikor párbajtőröztem is. Ezen a téren ifjúsági válogatottságig jutottam el. – Hogyan készül egy-egy nagyobb versenyre? Kissé felsóhajtott, de nyugodtan válaszolt. – Főleg az elmúlt hónapokban, amióta az üzemtől munkaidő-kedvezményt kaptam óriási az igénybevétel. Úgyszólván semmire sem jut idő. Heti 9-11 edzést tartok. Ez órában annyit jelent, hogy december elejétől március 15.-ig 190 órát töltöttem a páston. Ez bizony nem kis idő. Azonban nemcsak vívok, hanem futnom is kell. A legtöbb, amit lefutottam – persze egy alkalommal – 18 kilométer volt. Hozzá kell tennem, hogy még karácsonykor, szilveszterkor is edzettem. – Milyen nagy versenyre készül most? – Mint már mondottam, a 10 éves évfordulómon lesz a Magyar Bajnokság. Addig még 16 hét van és 180 edzés. 400 órát kívánok edzőmmel, Füreder Gáborral eltölteni. Mint minden sportolónak, nekem is az a célom, hogy jó eredményt érhessek el. (Itt rövid időre megakadt, és szerényen folytatta.) Éppen a mai napon nagy öröm ért, mert a Magyar Vívó Szövetség meghívott minden héten egy alkalommal a Magyar Válogatott edzéseire. Ez életem eddigi legnagyobb öröme. Hiába vettem részt öt alkalommal a Nemzetközi Balaton Vívó Bajnokságon és más versenyeken, a magyar válogatott keretnek tagja lenni, mégis csak nagyobb öröm, nagyobb tisztesség.
