A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején aranykorát élte a salgótarjáni Viktória SE vívóklub. Férfi párbajtőr együttese ezüstérmet szerzett az országos bajnokságon, de még rajta is túltett ifjúsági leánycsapata, amely megnyerte a középiskolások honi vetélkedését. Tagjai az érettségi után Budapesten folytatták tanulmányaikat, majd idővel ketten is abbahagyták a vívást. A hajdani sikertrióból ma már csak Sirkó Ivett Anna forgatja a pengét, aki a közelmúltban az ob-n a második helyen végzett a Budapesti Honvéd LNX női kardvívó gárdájával. A 22 éves hölgynek esze ágában sincs szakítani a sportággal, mi több, nagy terveket dédelget.
– Ivett, forgassuk vissza az idő kerekét. Mikor és hogyan jegyezte el magát a vívással? – kezdtem beszélgetésünket. – Tizenegy éves koromban történt – felelte. – A „Seséből” toborzót tartottak a Beszterce telepi iskolánkban, jómagam is elmentem az egyik edzésre, aztán ott ragadtam. Volt némi kötődésem, mert egy időben édesanyám is vívott, még korábban pedig a nagymamám is hódolt a sportágnak. Horváth Attila indított el a páston. Később átmentem a Seséből reaktivált Viktória SE-be, ahol a jelenleg Amerikában dolgozó, Gasparin János volt a nevelő edzőm. – Gyorsan jöttek a sikerek? – Nem panaszkodhatom. A serdülők között 1989-ben tőrrel bajnokságot és csapatban vidékbajnokságot nyertem. Később 1993-ban, egyéniben és csapatban középiskolás magyar bajnoki címet szereztem. Két év múlva 1995-ben, csapatban főiskolás bajnok lettem. Az újabb jelentős sikeremre három évet kellett várnom, a közelmúltban, az országos bajnokságon a Budapesti Honvéd LNX női csapatának tagjaként ezüstérmet akasztottak a nyakamba.
– Tehát tanul és vív, immár tizenegy esztendeje. Hogyan tudja összeegyeztetni a kettőt? – Kétségtelenül nem könnyű feladat, de feszes időbeosztással megoldható. A salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségiztem, jelenleg a budapesti Könnyűipari Műszaki Főiskola negyedikes, vagyis végzős hallgatója vagyok. Ha lediplomázom, műszaki menedzser leszek. – Mennyi idejét rabolja el a vívás? – Hétfőtől péntekig napi két, két és fél órát gyakorolok, hétvégeken pedig jól jönnek a versenyek. Egyébként 1996-ban igazoltam a Budapesti Honvédhoz, Bodnár Gábor a mesterem. Meg kell említenem Varga József nevét is, aki tanácsaival segíti a fejlődésemet. – Korábban tőrrel ért el sikereket, újabban azonban a kardot forgatja. Miért váltott? – Kipróbáltam és megtetszett. Karddal nemcsak szúrni, hanem vágni is lehet, következésképpen dinamikusabb vele a vívás. Ebben a fegyvernemben sokkal gyorsabban követik egymást a találatok. Világviszonylatban új szakágról van szó, amelyben nagyok a lehetőségek. A 2000-es sidney-i ötkarikás játékokon még nem, 2004-ben, Athénban azonban már olimpiai sportág lesz a női kardvívás.
– A hasonlóképpen korszakváltást előidéző párbajtőrrel sohasem kacérkodott? – Edzéseken abba is belekóstoltam, de megmaradtam a tőrnél. Ez év tavaszán viszont kézbe vettem a kardot, s azóta jó barátságban vagyunk egymással. Bár tőrben megszereztem az első osztályú minősítést, számomra már vége a tőrkorszaknak. – Említette, a kardvívás új lehetőségeket teremt a művelőinek. Netán már az athéni olimpiáról álmodik? – Bár minden sportoló vágya, hogy részt vegyen olimpián, de szeretek két lábbal a földön járni. Ezért ilyen hosszú távú és merész álmokat nem szövögetek. Mindenesetre az eredményeimmel szeretném kiérdemelni a válogatottságot. – A fegyvernemet váltók közül bizonyára sokan gondolkodnak hasonlóképpen. A kardvívó Sirkó Ivett Annának a saját megítélése szerint mik az erényei, és miben kell még javulnia? – Türelmes, gyors, kitartó vagyok, szeretek edzeni. Ugyanakkor technikailag még sokat kell fejlődnöm, ami érthető is egy új sportág esetében. Tanulni, csak a tőlünk jobbtól lehet, ezért gyakran iskolázom a férfi kardvívókkal. – Kardvívásban hová sorolja magát a hazai ranglistán? Van-e példaképe? – Az első nyolcba teszem magamat. Mindig is csodáltam azokat, akik képesek jó eredményre, de egyelőre nincs, még nem is lehet példaképem a kardvívók között.
– Hogyan tovább? Félév múltán megszerzi a műszaki menedzseri diplomáját, és… – És szeretnék tovább tanulni. Megpróbálkozom a joggal. A sportolást természetesen folytatom, hiszen a vívás már része az életemnek. – Tehát reménykedik a válogatottságban. – Mindenképpen. De tudom, támogató nélkül lehetetlen kijutni a kiugrási alkalmat jelentő Világkupa versenyekre. Éppen azért szponzorokat keresek. A szüleim, akiknek csak köszönettel tartozom az eddigi segítségért, már nem tudnak az eddiginél több pénzt áldozni a sportolásomra. – Tehát az a cég, vagy vállalkozó, amely, illetve aki támogatni szándékozza a nógrádi sportot, ezen belül a vívást, gondoljon Sirkó Ivett Annára. – Szebb új évi ajándékot el sem tudnék képzelni magamnak egy egyéni szponzornál. Ha már itt tartunk, engedje meg, hogy a Hírlapon keresztül békés, boldog újesztendőt kívánjak minden Nógrád megyei embernek! – Ivett, olvasóink nevében is köszönjük a jókívánságait, s mi is hasonlókat kívánunk önnek. Megkérdezhetem, hol tölti a szilvesztert? – Mivel év közben keveset vagyok itthon, ezért családi körben fogok ünnepelni. – Sehol egy fiú, egy udvarló? – Egyelőre nincs időm csak a vívásra és a tanulásra.
