Salgótarján. Ledöfték a vívókat? Bizony, nagyon úgy néz ki a helyzet. Pedig most már OB I-es csapata van a Salgótarjáni Kohász SE vívószakosztályának. A női és a férfitőrözők után a párbajtőrözők is a legmagasabb osztályba léptek. Megnyerték a hétvégén az OB II-es csapatbajnokságot. Andó Norbert, Pál Gábor, Kovács Attila, Szegő Krisztián, Szentirmai Ferenc és Pilhál György – az ismert újságíró -, alkotta a győző együttest, edzőjük Vertich Tamás. A SKSE az ország hatvanhárom vívószakosztálya között jelenleg a tizedik a rangsorban. A második legjobb vidéki társaság. Azért csak a második, mert kard fegyvernemet nem tartanak. Amilyen fegyvernemet tartanak, mindegyikben legjobbak a vidékiek között. Mellesleg ők alkotják Nógrád megye legeredményesebb szakosztályát.
Mégis most úgy néz ki, ledöfték a vívókat. Lehet, hogy a szakosztályból néhány hónap múlva nem lesz semmi. Ez utóbbit már Vertich Tamás mondja nekem. Én meg, némi álnaivitással, hüledezem, s hitetlenkedem. Hogyan történhet meg ilyen? No, hogyan? Nagyon egyszerűen. Nincs pénz, és kész. Tegnap derült ki, egy rosszkedvű megbeszélésen. Az egyesület vezetői beszélgettek a szakosztály vezetőivel. Más is kiderült. Nem csak a vívók jutnak koldusbotra. Félő, hogy az egész egyesület. November derekán járunk, s egy fillér nem sok, de a jövő évi támogatásokból annyi sem biztos. A gyár átalakul, az önkormányzatról sem tudni semmit. Teljes a bizonytalanság. Bár meglehet, hogy akad, aki nem látja ennyire tragikusnak a helyzetet. A lényeg azonban mégis az iménti sorokban foglaltatik…
Jelenleg négy főfoglalkozású edző tevékenykedik a szakosztálynál. Ahogy Vertich mondja – ő igazán ért hozzá -, kevesebbel nem lehet dolgozni ezen a szinten. Egy ember van az utánpótlás mellett, a másik három értelemszerűen a három felnőtt élvonalbeli csapatnál. A vezetés úgy döntött, kettőt elküldenek. Nem telik a fizetésükre. Horváth Attilának, Kenessey Katalinnak fel is út, le is út. Pedig utóbbi a női tőrcsapatnak is oszlopos tagja. De nincs mit tenni, nincs értelme vitatkozni, veszekedni. Vertich szerint azzal csak tovább rontanák a helyzetet. A tények makacs dolgok. Nincs pénz, tudomásul kell venni. Ha tudomásul lehet. Az ember persze gyakran töprenkedik rajta, eszi, rágja magát. Többet nem tehet. Nincs pénz és kész. Két edző marad. A két edző nem tudja a régi szinten tartani a gárdát. Ezt nevezik, kérem, ördögi körnek. Kevesebb a támogatás, gyengül a szakmai munka, szerényebbek lesznek az eredmények. A szerényebb eredményekre pedig még kevesebb támogatás jár. Ezért mondja Vertich, hogy talán fél év múlva megszűnnek.
Az egyesület vezetésével egyébként semmi bajuk sincsen. A vezetők eddig mindent megtettek, hogy elfogadhatóak legyenek a feltételek. Ami pénzt lehetett, kisajtoltak. A vívóterem megvan, a felszerelés, ha nem is szuper, működik. De az egyéni felszereléseknek nagyon a híján vannak. A versenyeken mindig ők a „legrongyosabbak”. Eljutottak addig, hogy a legkisebbeknek már egyáltalán nem tudnak felszerelést adni. Nem lesz utánpótlás. Másfélmillió forint kellene a jövő évre. Abból telne az edzők fizetésére is. Megpróbáltak szponzorokat keresni, de azok egyelőre csak ígértek. A vívószövetségben sem tudnak okosat mondani. Annyit igen, hogy valamikor lesz valamennyi pénz. Hogy mikor és mennyi? Nos, ez a rejtély. De, majd lesz valahogy. Talán még időben meghozzák a sporttörvényt. Az állam bizonyára nem száll ki teljesen a támogatásból, jövőre is juttat valamennyi összeget. Bíznak abban is, hogy valamely jó szimatú cég vagy vállalkozó, végül rájuk talál. Nem lennének rossz reklámhordozó. Hiszen mégsem akármilyen sportágról van szó. A vívás hagyományos nemzetközi sikersportágunk. S ebben a sikersportágban három élvonalbeli csapatuk van a kohászoknak. Csak nehogy aztán késő legyen…
