Szeptember elejétől Oláh Krisztina foglalkozik a NB I-es női és férfi vívóedzések vezetésével. A fiatal edzőnő korábban maga is aktív versenyző volt. Tizenhárom éves korában az atlétikát és a kosárlabdát cserélte fel a vívással, Nagy Sándor edző javaslatára. Későbbi mestere Füreder Gábor, akinek edzősége mellett Krisztina tizenhat éves korában első osztályú minősítést szerzett. Több junior és ifjúsági verseny győztese a vidéki bajnokságok örökös második helyezettje csaknem egy évtizeden keresztül. A mumus számára Németh Ilona, szolnoki versenyzőnő volt, akitől hat alkalommal szenvedett vereséget. Több alkalommal képviselte hazánk színeit vidékválogatottban. 1972-ben a felnőtt magyar bajnokság kilencedik helyezettje. Több csatát is vívott, például az olimpiai bajnok Rejtő Ildikó ellen, de találkozott a páston Maros Bóbissal, és Tordasi Ildikóval is. Első osztályú minősítését 1979.-ig megtartotta, amikor is befejezte az aktív versenyzést.
– Nógrád megyére nem mondható, hogy nagy hagyományai lennének a vívásnak, miért választotta ezt a sportágat? – Hallottam, hogy a vívóknál jó a közösségi szellem, és nem csalódtam. Az általános iskola befejezése után Füreder Gábor volt a mesterem. Szorgalmasan jártam az edzésekre, ő pedig kitartóan foglalkozott velem. Sokszor órák hosszat gyakoroltuk az egyes elemeket, mert másként nem megy. A középiskola befejezése után a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe mentem dolgozni. Itt is minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy a versenyekre lehetőleg a legjobban felkészülhessek. – Több nagy csörte részese lehetett, mire emlékszik vissza legszívesebben? – Az első nemzetközi versenyemre, amely Siófokon a Balaton bajnokság volt. Itt 120 versenyző közül sikerült bekerülnöm a 16 közé. – Bizonyára pályafutása során többször is megkörnyékezték a tehetősebb egyesületek. Mi az, ami mégis Salgótarjánban tartotta? – Valóban több ajánlatot is kaptam aktív versenyzőkoromban. Kerülhettem volna, például a fővárosba, de nem mentem. A család, a rokonok, az ismerősök mind itt laknak, és úgy érzem, hogy ezt nem tudta volna pótolni nekem semmi.
– Szeptember óta a SKSE vívószakosztályának vezető edzője. Milyen tervekkel látott munkához? – Az elképzelésekről nagyon nehéz beszélni. Amikor abbahagytam az aktív versenyzést, nem szakadtam el a vívóélettől. A fúzió után a STC-nél szervező voltam a vívóknál. Úgy érzem, hogy sikerült megteremteni a további eredményes munka érdekében az edzési lehetőségeket és ezek feltételeit. Megkaptuk a ruhagyár helyiségeit a Május 1. úton, így állandó bázishellyel rendelkezünk. Jelenleg 25 sportolóval dolgozom, ebből öten minősítéssel rendelkezünk. A jobb eredmények elérése érdekében munkámat Kenesei Katalin, Horváth Attila és Sándor István segíti. De a Salgótarjáni Kohászati Üzemek sportegyesülete részéről is minden segítséget, támogatást megkap a szakosztály. Szeretnénk, ha a jövőben minél több minősített versenyzőnk lenne, és néhányan bekerülnének a válogatott keretbe. A sportág Nógrád megyei népszerűsítése érdekében januárban bemutató verseny rendezését tervezzük, hogy felkeltsük a fiatalok érdeklődését a vívósport iránt.
