– Jó napot kívánok! Imádom a vívást, szeretnék felszerelkezni. Kérem, segítsen ebben, adjon néhány tippet… Vertich Tamás, a SKSE párbajtőrszakágának vezetőedzője belemegy a játékba, sorolja. – Egy maszk 6 ezer forint, egy szál penge heggyel, de ebből legalább három kell egy versenyre, 5100 forint, egy vívóruha 12 ezer forint, a cipő pedig már négyezerből is kijön… – Köszönöm szépen, akkor inkább maradok a golyóstollnál… Szepesi Vilmos, a kék-fehérek vívószakosztályának elnöke jót mosolyog. De hát miért csak mindig az olvasó döbbenjen meg, egyszer-kétszer az újságírónak is kijár az ilyesmi. A mosolyát persze az ez évi munkájuk felett érzett elégedettség is irányíthatná, amint az már beszélgetésünk elején kiderül.
– Az utóbbi négy-öt évet alapul véve a legeredményesebb évet az idén zártuk – mondja Szepesi Vilmos. – Az eredményesség mellett más szempontok is a legek évévé tették 1989-et. Ez volt a közelmúlt legnehezebb, legmozgalmasabb, legizgalmasabb és legköltségesebb időszaka. Nehéz volt, mert a sport egyre nagyobb problémákkal küzd a talpon maradásért vívott harcban, mozgalmas, a sok verseny és a nagy visszatérések miatt, izgalmas, mert nemcsak a páston küzdöttünk a sikerekért, és költséges, mivel egyre nehezebb fenntartani ezt a szép sportágat. – Tudtommal az önök szakosztálya az egyetlen olyan a megyében, amelyik két első osztályú csapattal is rendelkezik. Az ember azt hinné, hogy itt csak vívni kell, nem vívódni… – Ne túlozzuk el, nem vívódunk, de az tény, hogy a szponzorok nélkül kevésszer kerülnénk pást közelbe.
– Miben és mivel segítenek a szakosztály támogatói? – A bázisvállalaton, a Salgótarjáni Kohászati Üzemeken és a sportegyesületünkön kívül a számítástechnikai programok készítésével foglalkozó MINORG Kft., és a Kishartyáni Egyesült Erő Mgtsz tartozik a legjelentősebb támogatóink közé. A MINORG Kft. például 50 ezer forinttal szállt be a nemzetközi rangú DEXION-Salgó-MINORG kupára, míg a kishartyániak évente mintegy 100 ezer forinttal támogatják a szakosztályt, és sok esetben fedezik az étkezési, illetve a szállítási költségeinket. Az említetteken túl alkalmanként az Agrofil, a Vaskut, a Hungária Biztosító, valamint a Nógrád Volán sem feledkezik meg rólunk… – Mit tudnak ezért tenni, azon kívül, hogy köszönetet mondanak? – A sportág biztosította reklámhordozó eszközökkel, ismertebbé tesszük támogatóink nevét és természetesen minden erőnkkel, és tehetségünkkel igyekszünk színvonalasa, eredményesen dolgozni.
-Megállás nélkül – toppan ismét beszélgetésbe a vívó szakember, Vertich Tamás. – Februárban például beindítottuk a vívógyárat. – A mit? – Közel száz kiskorú gyermekkel ismertetjük meg a vívás alapjait. A városban az utánpótlás-nevelés szempontjából nagy konkurenciának számító foci és atlétika ismeretében úgy érzem, büszkék lehetünk a vívógyárra. – Csakhogy egy gyár sem létezhet tőke nélkül… – Hát bizony mindenkinek nem jut felszerelés, fegyver. A lelkesedés pótolja egyelőre a hiányzó tőkét. A „fegyvertelen” apróságok képesek ott maradni a teremben a hivatalos edzésidő után is, hogy ők se maradjanak ki semmiből. Ez a lelkesedés még az egyébként csüggedőket is képes feldobni. Épp ezért nem tehetjük azt, ami Budapesten, több helyen is gyakorlat, hogy a gyermekek első vívóruháját szülőkkel vetessük meg. – A legeredményesebb év megjegyzéssel kapcsolatban érdekel, hogy a szponzorok segítségén túl minek köszönhetően érték ezt el? – Edzünk, dolgozunk… Meg aztán újra köztünk vív a fővárosból visszatért Tyukodi Ildikó és Pál Gabi. Mellettük sok olyan 18 éves fiatal is visszajött a vívóterembe, akik tanulmányaik miatt korábban levették a vívómaszkot. Mindezeknek köszönhetően női és férfi tőrcsapatunk első osztályú, az ország több mint ötven szakosztálya közötti rangsorban, pedig a kilencedikek vagyunk.
– Amíg vidéken sorra szűnnek meg a vívószakosztályok… – sóhajtja a fájdalom és a büszkeség elegyével Szepesi Vilmos, és folytatja. – Debrecenben már felszámolták a szakosztályt, és úgy tűnik, hogy a pécsiekre és a szombathelyiekre is hasonló sors vár. Ennek tudatában, mint a vidék második legeredményesebb szakosztályának, még inkább mindent meg kell tennünk a sikeres szereplésért. A Magyar Vívószövetség is így tekint, így számít ránk. – A B.ú.é.k.-ot önök milyen tartalommal értelmeznék a legszívesebben? – Ha legalább annyi anyagi segítséget kapunk 1990-ben, mint az idén, akkor a többi már csak a szakmai irányítás dolga lesz – válaszol a szakosztályelnök, amihez Vertich Tamás egyetértő bólintása társul. Hát akkor B.ú.é.k.! – az előbbiek értelmében (is).
