A hajdan volt Salgótarjáni Kohász SE hosszútávfutói minden évben kitesznek magukért. Sorra hozzák el az országos bajnokságokról az értékes pálmákat, trófeákat. Most, hogy véget ért a kismaratoni országos bajnokság, azt lehet mondani, hogy számukra be is fejeződött a hosszútávfutó idény. – Vajon, hogy sikerült ez az év? – kérdezem Máté Csabát, a csapat edzőjét. – Tavalyelőtt az egyesületnek 2100 pontja volt, amiből 1100-at az én csoportom hozott – sorolja a szakember. – Tavaly már 900 pont alatt voltunk, mert az egyik húzóemberünk, Balázs Dénes megsérült és így nem tudott rendesen versenyezni. Most minimum 570-et és maximum 700 pontot terveztem. Sajnos, a betervezett eredmények nem jöttek össze, így csak 420-at teljesítettünk. – Mi az oka annak, hogy a tervezett minimum alatt szerepelt a csapat? – A legfőbb ok, hogy Balázs Dénes már Amerikában tanul és sportol. Mondjuk, én ennek inkább örülök, mint hogy bánkódnék. A pontveszteségnek fő oka még, hogy Kadlót Zoli 10 ezer méteres második helyezése után megsérült és az egyik fő számában 5000 méteren, már indulni sem tudott. Csala Attila sem úgy áll a dolgokhoz, mint ahogy kellene, bár ez évben kétszer is indult válogatott színekben. Fejérvári Gézát felvették a pécsi műszaki egyetemre, így ő nem áll a rendelkezésünkre.
– Említette, hogy Kadlót második lett tízezren. A többiek hogyan szerepeltek az évben? – Balogh Gyulát említem először, hiszen az IBUSZ maratonin egyéni csúccsal, 2 óra 24 perccel lett negyedik, ami mindenféleképpen említésre méltó. Csala a junior bajnokságon aranyérmes lett 3000 méter akadályon, a felnőtt bajnokságban pedig 6. lett ugyanezen a távon. – A fiatalabbak, a kicsik, hogyan futottak az évben? – Serdülő A-ban még vannak jó futóink, például Balázs Dénes öccse Ákos, Mócsány Zsolti és Hegyi Robi. Ők még rendszeresen edzenek és hozzák az eredményeket. A kismaratoni bajnokságon Balázs Ákos aranyjelvényt futott, Mócsány Zsolt 800 és 1500 méteren bontogatja szárnyait.
– És a legfiatalabbak? – Érdekes dolog, hogy itt Tarjánban és környékén mennyire nem akarnak futni, és mennyire nem akarnak foglalkozni az atlétikával. Amikor elmegyek Debrecenbe, Nyíregyházára, Veszprémbe, látom, mennyien futnak, legyen az, fiatal vagy öreg. Az, az érdekes az egészben, hogy Veszprémben két, Nógrád megyéből elszármazott edző csinált atlétikát. – Kik ők? – Kun László és Koós László. Ők Gyarmaton nem tudtak épkézláb atlétát csinálni, mert különböző falakba ütköztek, ezzel szemben Veszprémben csodákat művelnek. – Mi lehet az oka annak, hogy Salgótarjánban és környékén kevés a fiatal atléta? – A Kohász SE-nél a Petőfi Sándor Általános Iskola a bázistanintézet. Ők főleg a labdarúgással, a sífutással és a kosárlabdával foglalkoznak, az atlétika csak másodlagos. Aki nem jó focista, vagy sífutó, az megy atlétának. Így nagyon kicsi az esélye annak, hogy valakiből a közeljövőben Kadlót Zoli, vagy Balázs Dénes legyen.
