A salgótarjáni Kohász stadion klubházában rendezett alakuló közgyűlésen – amelyen részt vett Szunyog Tibor, a megyei tanács sportosztályának vezetője, Buttyán Sándor, a városi pártbizottság munkatársa, valamint a Salgótarjáni Kohászati Üzemek gazdasági és társadalmi vezetői -, újjáalakult az átszervezésnél a STC-be olvadt SKSE.
Szilágyi Dezső, a nagyüzemi pártbizottság titkára, az alakuló közgyűlés levezető elnöke ismertette azt a határozatot, amelyet a nagyüzemi pártvégrehajtó bizottság fogadott el a sportegyesület újjáalakulásáról. Hangsúlyozta, hogy a város verseny- és tömegsportjának szervezetében olyan sportegyesületi szervezet kialakítása indokolt, amely a rendelkezésre álló állami támogatás mellett fokozottabban támaszkodik, a vállalat anyagi és személyi lehetőségeire, tartalékaira, és jobban megfelel a vállalati érdekeknek. Az új sportegyesületi szervezet kialakítása során lényegében a fúzió előtti állapotot kellett visszaállítani. A nagy múltú sportklub elődje az egykori SSE, majd SKSE 1901-ben alakult meg, és önálló működése idején, a város egyik legeredményesebb sportegyesülete lett. Működött itt asztalitenisz-, lövész-, labdarúgó-, ökölvívó-, torna-, atlétika- és birkózószakosztály is. A 40-es években alakult meg az úszó-, a sí-, a kosárlabda-, a teke- és a vívószakosztály. Mindenütt átgondolt, céltudatos tevékenység folyt. Időközben akadtak sportágak, amelyek megszűntek, alapjában véve azonban nagyszerű eredményeket könyvelhet el magának az egyesület. A klub mindenkor célratörően oldotta meg feladatát: élsportolókat nevelt, ugyanakkor állandóan szorgalmazta, szervezte a tömegsportot. Szoros kapcsolatot épített ki a város iskoláival, mindenekelőtt a Petőfi Általános Iskolával, hogy már gyermekkorban megismertesse a tanulókkal a sportolás örömét.
A szakosztályok közül az atlétikában sikerült kimagasló eredményeket elérni. Csábiné Komka Magdolna magasugrásban országos bajnok és csúcstartó lett, junior létére a felnőttek között is. Elérte az országos válogatottságot, kétszer járt az olimpián, majd az athéni Európa bajnokságon, s mindenütt jó eredményekkel öregbítette a magyar sport, azon belül a SKSE hírnevét. Első osztályú szinten sportoltak még többen a vívók, és a sakkosztályban, sőt 1977-ben az egész női tőrcsapat az I. osztályban versenyzett, mint egyedüli vidéki csapat. Az országos bajnokságok II. osztályában szerepeltek rendszeresen a kosárlabdásaink, és sakkozóink, a sífutók pedig 1977-ben öt országos bajnokságot nyertek. A labdarúgó szakosztály az egyesület megalakulása óta meghatározó szerepet játszott a sportegyesület életében, de éreztette hatását a megye, sőt az ország labdarúgásában is. Különösen az utánpótlás-nevelő szerepe volt kimagasló.
Szilágyi Dezső javaslatot tett a sportegyesület nevére: Salgótarjáni Kohász Sportegyesület, valamint a klubszínekre: kék-fehér. Az újjáalakuló sportegyesületben atlétikai, birkózó-, női-férfi kosárlabda-, vívó-, valamint úszó szakosztály működik. S ide tartoznak a szakosztályok mellett működő sportiskolák. Az egyhangú hozzájárulás után a közgyűlés elfogadta a javasolt elnökséget. Tagjai: társadalmi elnök Tóth Károly, ügyvezető elnök Girtl László, továbbá Tóth Imre, Széky Miklós, Maiczen József, Papanitz István, Pünkösdi József, Kirner Sándor, Radvánszky Nándor és Szaniszló Pál. A fegyelmi bizottság tagjai: Nyerges László, Smelkó Sándor és Szabó Károly. A számvizsgáló bizottság tagjai: Langár István, Nagy Károlyné és Szűcs Tibor.
Az alakuló közgyűlés hivatalos részét hozzászólások követték, amelyekből kicsendült: az új sportkör elnökségére szép, de nehéz feladatok hárulnak. Ezeket megoldani csak együttes, következetes, céltudatos munkával lehetséges. Ürmössy László, a kohászati üzemek vezérigazgatója elmondta, hogy alapvető feladat a meglévő szakosztályok fenntartása, és színvonalas működtetése. A sportegyesületet az állami támogatás mellett a vállalat is segíti a szakosztályok működtetésében. A későbbi időszakban, ha erre az anyagiak is módot nyújtanak, lehetőség nyílik más szakosztályok alakítására is. Új keretek között, de a régi kohász szívvel kell részt venni a munkában, társadalmi és sportvezetőknek, a sportolóknak, de a sportpártoló közönségnek is egyaránt.
