Akhilleusz, a mitológia szerint a trójai háború legkiválóbb görög hőse, csupán testének egyetlen helyén, a sarkán volt sebezhető. Tari László, a tarjáni atlétika utóbbi időszakának talán legnagyobb tehetsége, szintén a sarkának köszönheti kálváriáját. A 20 esztendős távolugró csaknem másfél esztendeje eltűnt a versenyekről, s az orvosi szobák várójában tölti ideje egy részét. Igazi atlétaalkatú fiatalember. Először klasszikus testi felépítése miatt akadt meg rajta a STC vezető edzőjének, Angyal Jánosnak a szeme. A pásztói fiú bekerült a salgótarjáni Madách Gimnáziumba, ahol mind szellemiekben, mind testiekben jócskán gyarapodott.
A vezetők nagy eredményeket vártak tőle, a várakozásuk nem is volt alaptalan. Tari László sorra döntötte meg korosztályának hazai rekordjait. Még nem volt tizenhét éves, amikor távolugrásban 7,33 méterre repült és hármasban pedig 14,72 métert mondhatott magáénak. Az csak természetes volt, hogy aranyjelvényes sportoló lett, s meghívták az ifjúsági válogatottba. Úgyhogy minden a legnagyobb rendben folyt, a fiú bámulatosan fejlődött. – Csiszolatlan gyémántként került a kezünkbe – emlékezik Angyal János, aki még ma is edzője Tarinak. – Laci olyan adottságú srác volt, amilyen legfeljebb egyszer akad egy edző pályafutása alatt. Külön szerencse, hogy emberi tulajdonságai is segítségére voltak tehetsége kibontakoztatásában. És, hogy miért sérült?…
– Januárban volt két éve, hogy páratlan sérüléssorozatom elkezdődött – mondja Tari. Vidám, szimpatikus fiatalember, úgy sorolja balszerencséjének állomásait, mint akit nem törtek meg az események. – Akkor kezdett fájni jobb lábamon az Achilles-ín s eleinte nem is vettem komolyan. Aztán, csak abbahagytam az edzéseket, s három hónap alatt sikerült meggyógyulnom. Alighogy elkezdtem, újra balszerencse ért, egy versenyen eltört a kulcscsontom. Újabb kényszerpihenő, újabb lassú gyógyulás és ősszel már versenyeztem is.
A tavalyi évet is sérüléssel kezdte, a változatosság kedvéért combizomszakadást szenvedett, amely négyszer kiújult. Közben meghívták az utánpótlás-válogatottba, ami természetesen felemelő érzés volt számára, csak hát sérülése miatt nem tudott élni a meghívással. – Orvostól orvosig jártam – mondja sokkal inkább tényként, mint panasszal -, megfordultam Hajdúszoboszlón, két hónapig a Sportkórház lakója is voltam, amikor, úgy látszott, ismét egészséges vagyok. Boldogan vártam a nyarat.
Nos, a visszanyert egészségnek szinte csak percekig örülhetett, mert pár nap múlva a bal bokáján keletkezett gyulladás, ami átterjedt az Achillesre is. Ismét az orvosok vették át a szót, s több sikertelen kísérlet után kikötött Dabason. – Szeptember óta kéthetente egyszer a dabasi orvoshoz, dr. Lelik Ferenchez járok, s úgy érzem fokról fokra, javul a sérülésem. Ahány orvos, annyi vélemény, mindenki másban látja a sérülések okát – folytatja a távolugró. – Van, aki genetikai alapon közelíti meg sérüléseimet, más a kellő bemelegítés hiányára gyanakszik.
Az edző így vélekedik: – „Taró” nagy testű ugró, izomzatának fejlődésétől elmarad az inak és szalagok erősödése. Valamikor gyerekkorában kellett volna sokoldalúbb képzést kapnia, és sajnos, most már szinte lehetetlen pótolni a korábban elmulasztottakat.
Tari László sérüléssorozatáról tehát megoszlanak a vélemények, bár a jövő érdekében nem ártana valami közelebbit, valami megfoghatót tudni. Mindenesetre a versenyző, annyi balszerencse ellenére, bízik kezelőorvosában és teljes felépülésben. Munkája mellett, a SKÜ mintaraktárosa, uszodába jár és látogatja az edzéseket is. Igaz, csak csökkentett mennyiségű és értékű munkát tud végezni. – Számomra az is nagy dolog, hogy ott lehetek társaim között és mozoghatok – bizonyítgatja. – Természetesen, a sérült részt nem terhelem, de erősítem a felsőtestem. Hiszek a gyógyulásban, és a visszatérésben. Akkor vagyok csak szomorú, ha eszembe jut, hol tarthatnék! Arról szó sincs, hogy feladjam. Bár edzői tanfolyamra járok, de csak azért, mert szeretnék még többet megtudni az edzéselméletről, és a sportélettanról.
Mit lehet még ehhez hozzátenni? Talán azt, hogy a sors sokszor kegyetlen. Meg azt, hogy az akarat, és a bizalom nem Achilles-sarka Tari Lászlónak.
