Folytatjuk az 1998/1999-es Nógrád megyei labdarúgó bajnokság csapatainak értékelését. Az ezüstérmes helyen záró Salgótarjáni Acél SE-nél egyszerre szólaltattuk meg az elnököt, az edzőt és az intéző – Horváth Gyulával beszélgettünk. Amire kíváncsiak vagyunk: 1. Az előzetes célkitűzéseknek megfelelően szerepeltek-e a legutóbbi bajnokságban, adott volt-e minden feltétel a célok eléréséhez? 2. Mi volt szereplésük pozitív illetve negatív fordulópontja? 3. Kit vagy mit emelne ki valamilyen okból? 4. Milyen változások várhatóak a játékos-keretben, s milyen előzetes tervvel vágnak neki az 1999/2000-es bajnokságnak?
1. – Célom az előző évekhez hasonlóan ezúttal is kettős volt. Legfontosabb feladatnak azt tartom, hogy az egyesület ne tűnjön el az ország futball térképéről, a helyezést illetően pedig ezúttal is a dobogó valamelyik fokára vártam a csapatot. Természetesen lelkül mélyén mindannyiunk vágya az aranyérem megszerzése volt. Végül is terveink valóra váltak, hiszen a St. Acél SE ez idáig megőrizte működőképességét, a focicsapat pedig úgy élte túl a veszélyt, hogy a játékosok legfeljebb csak gyaníthatták, hogy fejük felett ott lebeg Damoklész kardja. Szakmailag az elvárásoknak megfelelően teljesítettünk, hiszen a második helyen zártuk az 1998/1999 évi bajnokságot.
2. – Mindenképpen pozitívumként kell megemlíteni rúgott góljaink számát, hiszen tőlünk mindössze két csapat ért el több találatot. Mindazonáltal nem lehettem maximálisan elégedett, mert voltak olyan mérkőzések, amikor kínálkozó lehetőségeinknek csupán töredékét használtuk ki. Negatívum a közel félszáz kapott gól, ennyiszer zörgették meg ellenfeleink kapusunk hálóját. A statisztika szerint is a védekezéssel voltak a legnagyobb gondok, s ilyenkor sokan hajlamosak csupán a hátsó alakzat tagjaiban keresni a hibát. Én a rengeteg kapott gólt az együttes csapnivaló összvédekezésének számlájára írom. A középpályán kevés labdát szereztünk, néhány játékosom rangon alulinak tartotta az ütközést, a csúszás-mászást. Játékunkról még annyit szeretnék elmondani, hogy a legtöbb meccsen ellenfeleink nem vállalták fel a nyílt játékot, rendkívül óvatosan játszottak ellenünk és felállt védelem ellen minden szinten nehéz eredményesen játszani. Ami gátolta eredményesebb szereplésünket, az az volt, hogy nem rendelkeztünk megfelelő rúgóerővel bíró játékossal, ezért igyekeztünk széleken megbontani ellenfeleink védekezését. Mi egyébként minden meccsen győzelemre játszottunk, s ha minőségi embereink a pályán voltak, akkor nem is volt gond. Ám ha hiányoztak, akkor… Acél – Szécsény 0-4, Acél – Nagybátony 0-2.
3. – Házi osztályozókönyvem alapján az élmezőny a következő: 1. Garami Gábor 5,97, 2. Laczkovich Péter 5,85, 3. Sándor Attila 5,75, 4. Palkovics Zsolt 5,708, 5. Fancsik Tamás 5,66, 6. Horváth Károly 5,65. Rendkívül dicséretes Garami Gábor teljesítménye, aki az év elején rendkívül leketyegett állapotban fogott a munkához. A góllövő listánk élmezőnye: 1. Laczkovich Péter 28 gól, 2. Mánczos Péter 12, 3. Fancsik Tamás 9, 4. Oláh Sándor 7, 5. Bódi Károly 5 találattal. A kérdés második felére válaszolva, nagyon sok csalódás ért az esztendő során. Ez a szezon tele volt hazugsággal, inkorrektséggel és az ígéretek nem teljesítésével. Ennek ellenére a legnagyobb csalódást mégis azok a játékosaim okozták, akik vállalt kötelezettségeiket be nem tartva, fegyelmezetlenségeikkel sújtották az együttest, s ezáltal gátolták eredményességünket.
4. – Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy két meghatározó játékos int búcsút a kék-fehér színeknek: Laczkovich Péter és Oláh Sándor, a többiek nem jelezték, hogy távozni szeretnének. A védelem megerősítése érdekében került hozzánk Baglyasaljáról a tehetséges védőjátékos, Kongorácz László, aki az elmúlt idényben a volánosok egyik erőssége volt. Örömmel jelenthetem, hogy Bódi Károly és Oláh László személyében régi-új játékosok állnak sorompóba majd a felkészülés során. Természetesen további erősítéseket is tervezünk, erről bővebbet jelenleg még nem mondanék. Véleményem szerint nagyon erős bajnokság elé nézünk, így a minél jobb és eredményesebb szereplést fogjuk megcélozni. Hogy ez mit jelent számszerűen, azt majd a jövő fogja megválaszolni – fejezte be a beszélgetést a sejtelmesen mosolygó elnök-edző.
