A sportágak közül a negyedik, amely a tiszti kaszinó kebelében hódította meg az acélgyári tisztviselők jó néhány tagját. Wabrosch Béla javaslatára az Olvasóegylet mögötti területen alakította ki a gyár a teniszpályát. Avatására a kuglizóval egy időben került sor 1906-ban. A második világháború után néhány hálótartó vas, pályahenger jelezte, hogy itt valamikor teniszélet lehetett. S aztán fokozatosan helyreállt az élet, Hercsik István vezetésével összejött a csapat: Demény Gyula, Füzes Oszkár, Szőcs Gyula s a többiek, hogy folytatói legyenek a hagyománynak. Az idősebbek mellett a Bodon-, Huszár-, Angyal-, Németh- és Szalai-testvérek ütögették a teniszlabdát.
Az ötvenes években egymás között játszottak, majd Balassagyarmat csapatával vívtak oda-vissza mérkőzéseket, később a kör bővült Ózd, Eger, Gyöngyös csapatával. A bajnoki mérkőzések rendezése érdekében bővíteni kellett a pályát, amit vállalati támogatással és társadalmi munkában végeztek el az aktívák. A század eleji faházikót felváltotta egy öltöző, klubszoba, majd vendégöltöző is létesült. A csapat a megyebajnokságban szerepelt igen jól. Erre az időre felnőttek az elődök gyermekei is: ifj. Szőcs, ifj. Demény, ifj. Hercsik, Tordai, Angyal, akik aztán erősségei lettek a felnőtt csapatnak is, és az osztályozón is túljutva 1972-ben kivívták a NB III-ban való szereplés jogát.
Sajnos akkor nem sikerült megkapaszkodniuk. A sportkörök fúziója jó hatással volt a szakosztályra. Állandósult a NB III-as szereplés, a korábbi társadalmi edzőt képzett játékos-edző, Urbán Attila váltotta fel, s a csapat 1988-ban már a NB II-ben szerepelt. Ebben az időben két acélgyári sportember, Rozgondi Pál, a korábbi futballista és Zsíros Gábor László szerepelt a csapatban. 1990-től a NB I-ben játszanak.