Hol volt, hol nem volt, volt egyszer hét-nyolc évvel ezelőtt egy tenisz szakosztály, melyet a SBTC nevezett magáénak. Négy pályájuk volt és hetvenen-nyolcvanan lehettek állandóan sportoló tagjai. Ez a szakosztály nagyon sok versenyt rendezett. I. osztályú versenyt is! Járt itt Budapestről Komáromi, Szikszai, az „öreg” Szentpéteri, de emlékszünk még a vidéki élgárdára is, amely szintén megfordult a tarjáni salakon. Aztán 1957-ben tizenkét tantermes iskolát kezdtek építeni a teniszpálya helyén, ezzel elkezdődött a szakosztály és ezzel együtt a salgótarjáni tenisz kálváriája. Az iskolaépítéssel nem is lenne baj, mert sportlétesítményt népgazdasági érdekből igénybe lehet venni. De van az 1080/1954. számú minisztertanácsi határozatnak olyan kitétele is, amely az igénybevevőt új sportlétesítmény építésére kötelezi. Az iskola költségvetésében szerepelt is félmillió forint az új pályára. Kész volt a terv is. A régi SSE strand helyén a mélyépítő vállalat a munkálatokat is megkezdte, de a megyei tanács beruházási osztálya takarékossági okokból törölte a költségvetést. Igaz, kifizettek 30 ezer forintot az alap földmunkákra, de a takarékosság az, takarékosság. Hiába volt Saroveczky Gyula szövetségi főtitkár levélváltása, személyes közbenjárása, hiába a már említett MT határozat, nem kötelezett ez senkit. A tervrajz a műszaki irattárba került, a szakosztály még két évig vegetált, aztán 1959-ben megszűnt. A SBTC-nél elnökváltások követték egymást, majd közben ígérgetések az új pályára, de olyan, a történelemből már ismert módon: majd őszre, mire lehullnak a levelek.
Különben most sincs még baj, mert mint megtudtuk, van két szakosztály. Az egyik Salgótarjánban (a SKSE), a másik Balassagyarmaton. Ez utóbbi helyzete könnyebb, tudniillik egy pályája van. Zöldell rajta a fű, a moha. Bár ez megint nem baj, mert Wimbledonban is füves pályán rendezik a versenyeket. A város illetékesei a sportkörrel akarják karban tartatni a pályát, a sportkör viszont a város illetékeseivel. Pillanatnyilag kemény röpték folynak, ez jelenti a sportot, a teniszt. A SKSE-ben harmincan vannak két pályára. A pálya magasan van, állandóan tűzi a nap, öntözik is, ha éppen jön a víz. Ők azért élnek, utaznak Gyöngyösre, Egerbe. Háziversenyeket rendeznek harmincan, két pályán. Csapatversenyről szó sem lehet, mert a teniszben is vannak szabályok. Egy III. osztályú csapatversenyhez három pálya kell. Pálya pedig sehol. Terv van, lesz pálya, de mikor? A jelenlegi SBTC pálya helyén, ha felépül az új. De a Kohász Stadion melletti munkálatoknál három-négy ember lapátol. Jogos a kérdés: bevárjuk, míg a tenisz-sport szerelmesei végleg elkeserednek? Nem ők tehetnek arról, hogy a tenisz szövetség a MTS sötét pontja. Nem a negyven éves korosztályról van szó.
Hercsik István, SKSE szakosztályvezető, a tehetséges fiatalokat említi. Telek Tivadar, volt intéző azt a hetven fiatalt, akiket hét évvel ezelőtt szélnek eresztett. Juhász György talán még mindig csatasorba lépne. Több ez a kérdés a „Gyertek, sportoljunk”-nál. Mert dr. Fábián Zoltán sportorvos szerint is az egyik legegészségesebb sport az úszás mellett a tenisz. Pálya, pálya és harmadszor is pálya kell. Fejlődik a város, gyarapszik a lélekszám, sok a fiatal és egy kicsit körül kell nézni. Győr, Szeged, Gyöngyös, Eger, stb. mindenütt élénk tenisz élet folyik. Diósgyőrött háromszázas létszámmal. Vagy még mindig azt hisszük: a tenisz úri sport? Nem, ez azért nem lehet igaz. Vagy igaz lenne?
