A megye patinás egyesületei között régi dicső múltra tekinthet vissza a Salgótarjáni Kohász tekeszakosztálya. Korábban több mint egy évtizeden át a SÜMSE csapatával felváltva jártak osztályozóra a NB II-be jutásért. Sőt, 1956 előtt a NB II-ben is játszottak a munkástekézők. Azóta ínségesebb napokat élnek át. Az idén már a megyei bajnokságban sem voltak méltó ellenfelei az élcsapatoknak. A gondok legnagyobbika, a visszaesés fő oka, hogy nem rendelkeznek megfelelő pályával. A mátraszőllősi pályát a tekézők egymás között rosszabb minőségű országúthoz hasonlítják. A kék-fehérek pályája, beleértve külsejét is, még ennél is rosszabb állapotban van. Beázik a tető, omladozik a fal, ferde a pálya, körülményes a megközelítés. Az elmúlt években sok szócsata zajlott le egy új pálya építése érdekében. A szakosztály vezetői megjárták a legkülönbözőbb fórumokat. Hangsúlyozták, hogy ilyen körülmények között nem lehet tovább sportolni. A kérés azonban süket fülekre talált. A pálya jelenlegi állapota olyan, hogy már balesetveszélyes. De ez úgy látszik, csak a tekézőket izgatja.
Időközben a pályagondok miatt több jó képességű versenyző elment a szakosztálytól. Áldatlan körülmények között az utánpótlás nevelésével nem foglalkoznak. Itt rejlenek a visszaesés gyökerei. Gazdasági bázisuktól, a sportszervektől nagyobb törődést várnak a SKSE tekézői. A sportág nagy népszerűségnek örvend a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél. Az üzemi bajnokságban évenként nyolc-kilenc csapat is indul. Korábban már készítettek kiviteli tervet egy új négyes pályára. Az ügy azonban valahol elakadt. Pedig sokan segítenének társadalmi munkában is. Az év elején volt olyan vélemény, hogy ezt a szakosztályt meg kell szüntetni. Véleményünk egészen más. Támogatni, segíteni kell a bajba jutott tekézőket, mert a megszüntetés lenne a legkönnyebb, de a legrosszabb megoldás.
