Hétfő reggel többen is mosolyogva figyeltek egy színes dzsekis lányra Salgótarjánban, a Zagyvarónáról induló 1-es autóbuszon. A visszamosolygó, vöröshajú lány hatalmas sporttáskát cipelt. Sokan a szemükkel már-már simogatták, de akadt olyan is, aki puszit adott neki, amikor lekászálódott a városközpontban. A kislány odaszólt többeknek is: Majd írok! Mert utazott tovább, messzire. A távoli Japánba. Bekecs Zsuzsi, mert róla van szó, ugyanis alig több mint 20 évesen a téli olimpián fogja képviselni Magyarországot az egyik legszebb és legnehezebb sportágban, a biatlonban. Zsuzsi innen indult, itt vannak a gyökerei Nógrádban, Salgótarjánban. Igaz, most Budapesten főiskolás és a Vasasban sportol, de itt lakik, ide köti minden, innen lett először válogatott.
Naganóban nem lehetnek vérmes reményei, de ő mindent megtesz a jó szereplés érdekében. Tudja, hogy szorítanak neki, talán büszkék is rá volt iskoláiban, a zagyvarónaiban, és a közgében, ahol a tanároktól és diáktársaitól minden segítséget megkapott, hogy pótolja a gyakori távollét miatti lemaradásokat. S tudja, hogy minden mozdulatát figyelemmel kísérik a Petőfi DSE-ben az edzők, a klubtársak, a barátnők, akikkel mindig megosztja a gondjait, s kölcsönösen örülnek egymás sikereinek. Talán az első élménybeszámolót is nekik tartja majd. Zsuzsi tudja, hogy Nógrádnak, Salgótarjánnak sokat köszönhet. Szeretné meghálálni a támogatást. Naganóban tizennyolc fiatal képviseli hazánkat, egyikük salgótarjáni. Bizonyára sokan örülnek ennek, mint hétfőn az 1-es járaton, és szurkolnak neki. Mert Bekecs Zsuzsi a mi lányunk!
