A hetvenedik évében járó Szojka Ferenc, a SBTC és az Aranycsapat tagja a Magyar Labdarúgó Szövetség legutóbbi elnökségi ülése óta elmondhatja magáról, hogy tovább gyarapította a nemzeti együttesben lejátszott mérkőzései számát, így az egykori kiváló fedezet immár huszonnyolcszoros magyar válogatottnak vallhatja magát. Ez év augusztus 20-a egyébként is nagy ünnepnek számít a népszerű sportember életében, ugyanis pontosan fél évszázada, 1950. augusztus 20-án játszhatta élete első NB I-es mérkőzését a fekete-fehér gárdában. Hogyan lett a huszonhétből eggyel több válogatottság? – kérdezheti joggal az olvasó. Nos, a Magyar Labdarúgó Szövetség közelgő jubileuma módot kínált arra, hogy a magyar válogatottal kapcsolatos vitatható kérdésekben egységes legyen az állásfoglalás. Néhány mérkőzés, néhány gól és öngól, valamint egy-két technikai pontatlanság tisztázására az ötletet felvető Thaly Zoltán, a Labdarúgás című lap nyugalmazott főszerkesztője felkért egy stábot. Az alapvető cél az volt, hogy egyes játékosok válogatottságainak száma ne csökkenjen, inkább egy-két valósan megvívott, de valamilyen szempontból korábban, nem ebben a státusban nyilvántartott hivatalos mérkőzéssel gyarapodjon. A szakértők javaslatait a MLSZ minapi elnökségi ülésén egyhangúlag elfogadták, így a változtatásokat a szövetség hivatalos közlönyében is megjelentetik. Ennek megfelelően a magyar válogatott hivatalos eredménysora a következőképpen módosul: 743 mérkőzés, 366 győzelem, 164 döntetlen, 212 vereség, 1644 szerzett, 1134 kapott gól.

A változások közül minket elsősorban az 1956. február 28-án Bejrútban lejátszott Libanon-Budapest (Magyarország) mérkőzés érdekel. Akkor az Ilku – Sárosi, Mátrai, Lantos – Bozsik (Szabó), Szojka – Csordás (Buzánszky), Machos, Tichy, Puskás, Hidegkúti összeállítású csapat 4-1-re nyert. A magyar gólokat Tichy (2), Machos és Puskás szerezte. Földessy „60 éves az MLSZ” című könyve szerint hivatalos volt a találkozó, hiszen a két ország legjobbjai szerepeltek a kilencven perc során. Ez volt egyébként a két ország első és eddig egyetlen válogatott mérkőzése, amelyen pályára lépett Szojka Ferenc is.

– Ezen a találkozón gyengén játszottunk, de így is magabiztosan nyertünk – emlékezett vissza a 44 évvel ezelőtti összecsapásra Szojka Ferenc. – Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után növekszik még a válogatottságom száma. Úgy gondolom, dicsőség, hogy egy vidéki labdarúgó huszonnyolcszor játszhatott abban a válogatottban. – Ha már a visszaemlékezésnél tartunk: Ön a SBTC-ben 369 bajnoki mérkőzésen (a NB I-ben 324, a NB I/B-ben 45) szerepelt, 23 gólt szerzett. Miként emlékszik vissza 1950. augusztus 20-ára, amikor az első NB I-es mérkőzését játszotta a fekete-fehér színű együttesben? – Azon a nyáron kerültem át a Salgótarjáni SE-ből a SBTC-be. Az előkészületi mérkőzéseken jobbfedezetként számított rám Sós Károly edző, így ezen a poszton volt várható a debütálásom. A Bp. Előre ellen hazai pályán a második félidő közepén a jobb oldali tizenhatos sarkáról szabadrúgáshoz jutottunk. Középre íveltem a labdát, amelyet Csuberda a bal felső sarokba bólintott, egyébként ezzel a fejessel nyertünk 1-0-ra. Ez a mérkőzés máig igen emlékezetes számomra, hiszen győzelemmel mutatkozhattam be az élvonalban.

– Az utóbbi években a felnőttek pályaedzőjeként működött a SBTC-nél, amely az elkövetkező bajnoki évadot a megyei I. osztályban kezdi el. – Igen, ez így van. A napokban a Stécé vezetői megkértek, hogy folytassam a munkát, tehát továbbra is pályaedzőként dolgozom. Hiába, amíg élek a szívem a Stécéért fog dobogni – mondta a megye díszpolgárává választott egykori kiváló labdarúgó.