Salgótarjánban és az országban egy klub „Sese” néven vált ismertté a sportszerető közönség előtt. A salgótarjáni acélgyári kaszinón belül 1896 júliusában megalakult a Vívó és Torna Egylet, amelyből nem sokkal később kivált a Football Társaság. Ebből a szervezetből alakult meg 1901. április 23-án a kék-fehér színeket felvevő Salgótarjáni Sport Egyesület (SSE). A klub jubileumi ünnepségét április 23-án, hétfőn 16 órától tartja a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban. Ebből az alkalomból csemegéztünk az évszázados egyesület labdarúgóinak eredményeiből, valamint a SSE-n és SKSE-n belül működött egyéb szakosztályok sikereiből.
A Magyar Labdarúgó Szövetséggel egyidős kék-fehér klub a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni acélgyárának gondozásával és segítségével működött. Az alapító, Wabrosch Béla, a gyár akkori főmérnöke 25 évig volt az egyesület elnöke. A SSE kezdetben csak a focival foglalkozott, ám a klub a későbbiekben több sportággal is gazdagította a salgótarjáni testedzést. Az első pályát a gyárba vezető út és az iparvasút közötti részen, a római katolikus templom mellett, a hajdani munkásőrség, illetve a jelenlegi kisegítő iskola akkor még hűlt helyén építették. Ezt 1922-ben bontották le, az egyemeletes házak építésekor. A focihoz persze labda is kellett. A legenda szerint az első játékszert Wabrosch Béla hozta egyenesen Angliából. Mások szerint viszont a főmérnök úr Pestről, a BTC hathatós támogatásával hozta a labdát.
A helyi lap 1902. augusztus 24-i számában a tudósító arról ír, hogy „folyó hó 17-én tartották meg a salgótarjáni labdarúgók az első háziversenyüket”. A kékek és a fehérek „a lehető legkevesebb érdeklődés előtt” csaptak össze, ahol a fehérek 4-0 arányban legyőzték a kékeket. Az acélgyáriak ebben az időszakban még sem országos, sem vidéki-kerületi bajnokságban nem vettek részt. Ugyan sorra játszották a hírverő mérkőzéseiket, de csak 1919 őszétől vettek először részt bajnokságban, az Északi Kerület I. osztályának hatvani alosztályában. Az 1920-as évek elején megkezdődött a nagy városi rivalizálás a SSE és a SBTC között. A két tarjáni gárda először az 1920/1921-es idényben szerepelt együtt a hatvani alosztályban. Az 1921-es és 1923-as évek lakótelepi építkezései egyharmad részben elfoglalták az öreg fasori SSE-pálya területét. A Rima vezetése a Dolinka-horhosban gyönyörű fekvésű sporttelepet varázsolt, amelyet 1924. július 27-én adták át a sportolóknak. Az ünnepélyes avatáson a BTC fiai, az első magyar bajnokcsapat utódai mérték össze tudásukat a SSE legénységével. A pályaavatón, az akkoriban az első liga középcsapataként vitézkedő BTC nyert 2-1-re.
A SSE 1930/1931-ben az Észak bajnoka lett, de ekkor még nem sikerült a feljutás. Időközben olyan játékosok játszottak itt, mint id. Schott Vilmos, Csala Andor, Vics Antal, Rigó Ferenc, Márkus József, Novoszeleczky Elemér, Paskó János, Viroszták Lajos, de sorolhatnánk tovább. A harmincas évek derekán a kék-fehérek játékos-edzője Kautzky József – a népszerű színművészek, József édesapja és Armand nagyapja – volt, aki korábban Orth Györggyel együtt szerepelt a magyar válogatottban. 1936-ban bemutatkozott a SSE kapujában a 21 éves Tóth György, aki Szegedről érkezett. A kapust ma is minden idők legjobb újpesti kapusának tartják.
Az 1937/1938-as bajnoki évadban ismét Észak bajnoka lett az együttes, amelyet követően az osztályozón ezúttal kivívták a NB I-be jutást. A Nemzeti Bajnokság első vonalában az első mérkőzésen, 1938. augusztus 21-én a nagynevű Hungária ellen hazai pályán 3-2-re kapott ki az acélgyári gárda. A sporttörténelmi jelentőségű mérkőzésen Ujvári játékvezetésével az alábbi két csapat játszott. SSE: Barabás – Sümegi, Vics – Manyasz, Hercsik, Misecska – Kovács, Horváth, Márkus, Komenda, vitéz Majoros. Hungária: Szabó A. – Kis, Bíró – Turán, Turay, Dudás – Titkos, Wudi Müller, Kardos, Kisutzky, Vermes. Az első vonalban a megszerzett nyolc pontjával a 14., vagyis az utolsó helyen végzett a SSE, de a sporttörténelmi eredményüket senki sem veheti el.
Az újabb kiváló teljesítményt az 1946/1947-es bajnokságban érte el a gárda, amikor is a NB II Közép csoportjában szerepelt. A feljutás a SBTC-nek sikerült, amely a második helyen végzett az Erzsébeti MTK mögött. A bajnokságot óvások, visszalépések, irreális eredmények jellemezték, a SSE csak egy politikai színezetű döntés folytán került a harmadik helyre. Ezt követően a csapat SSE, Salgótarjáni Vasas (1949-1956, színe: piros-kék), majd ismét SSE (1957-1958, színe: kék-fehér) néven szerepelt a másodosztályban. Közben a füvesített és felújított acélgyári stadiont 1954-ben, négy év után vették újra birtokukba a sportolók. A „Sese” olyan játékos egyéniségeket adott a magyar futballnak, mint Szojka Ferenc, aki később a SBTC színeiben az Aranycsapat 28-szoros válogatottja lett. Továbbá itt kezdte Bencsok Vilmos, Szabó Albin és Elemér, Kleibán Antal, Oláh Géza, Bodon Tibor, Krajcsi József, és így tovább.
A kék-fehér egyesület 1959-től Salgótarjáni Kohász Sportegyesület néven működött tovább. Közben szerepeltek a NB III-ban, majd ismét visszaverekedték magukat a másodosztályba. Innen 1963-ban búcsúztak el végleg, amikor beindult a NB I/B. Újabb nagy lehetősége 1968-ban volt a csapatnak, amikor is a NB II Közép csoportjában a Székesfehérvári MÁV Előre mögött három ponttal lemaradva a második helyen végeztek. Hogy kiváló nevelőegyesület volt a Sese, azt bizonyítja, ebben az időszakban is olyan játékosok játszottak itt, mint például Marcsok János, Földi Attila, ifj. Bencsok Vilmos, Tóth Ernő, Oláh Zoltán, stb.
A SKSE is tagja volt annak a hét salgótarjáni városi sportegyesületnek, amelyek összevonása után létrehozták az 1977 decemberétől 1984-ig működő Salgótarjáni Torna Clubot (STC, színe: piros-fekete). A folytonosságot biztosítva az alapítási év 1901 lett. Ezután ismét Salgótarjáni Kohász Sportegyesületként működtek, visszatérve a kék-fehér színre. Az újabb sikerüket a NB III Mátra csoportjában érték el az 1990/1991-es bajnoki évadban, amikor is a Bag mögött mindössze két ponttal lemaradva végeztek a második helyen. 1992 szeptemberétől önállóan, Salgótarjáni Kohász Futball Clubként (SKFC) működtek, s 1996 decemberétől kapta a gárda a mai napig is használatos Salgótarjáni Acél SE nevet.
– Méltóképpen szeretnénk megünnepelni a százéves jubileumot – mondta Horváth Gyula, aki 1986 óta edző, 1992 szeptemberétől pedig az elnöki teendőket is ellátja a kék-fehér csapatnál, amely jelenleg a megyei I. osztályban szerepel. – A hétfőn 16 órától tartandó ünnepségen túl többek között egy könyvvel jelenünk meg „Száz és – Sese futball” címmel. Továbbiakban képeslapok, Sese-forint és emléklap kerül kiadásra, illetve a múltban eredményesen szereplő labdarúgók és néhány vezető emlékplakettet kap. Terveim között szerepel még egy SKSE-SBTC öregfiúk mérkőzés szervezése. A jövőt illetően a legfőbb tervem a klub életben tartása, hiszen az eltelt száz év kötelez minket.
Az egyesület szakosztályai:
Asztalitenisz. A SSE színeiben 1931-től szerepeltek versenyzők. 1952-től Bérczes József lett a játékos-edző, aki a szakosztály 1971-es megszűnéséig látta el feladatát. 1967-ben a gárda visszalépett a NB II-ből, majd 1971-ben a NB III-as bajnokság hatodik helyén végezve végleg feladták a versenyzést.
Atlétika: A klub már 1909 júliusában megrendezte első háziversenyét, igaz, akkor még főként a labdarúgócsapat tagjai indultak. Az 1924-es és 1926-os években azonban már sok sikert értek el az Acélgyári Levente Egyesület versenyzői. 1942-ben megszületett a SSE első egyéni magyar bajnoki címe: Feledi István a 3000 méteres síkfutásban 8:49 perces csúcsidővel lett ifjúsági bajnok. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján Komka Magdolna magasugró négyszer nyert magyar bajnokságot, részt vett két olimpián, de 1973-ban a Bp. Honvédba távozott. A maiak közül itt sportolt többek között Ajkler Zita távol- és hármasugró, aki hatodik volt a budapesti Európa bajnokságon, majd megyénk egyetlen olimpikonjaként szerepelt a sydneyi ötkarikás játékokon. A klub utódjának tagja a mindmáig aktív Kadlót Zoltán hosszútávfutó. A SKSE megszűnése óta az atléták önálló egyesületben dolgoznak SKDASE, majd SAC néven. A klubhoz kötődik a Magyar Atlétikai Szövetség elnökségi tagja, Angyal János által megálmodott, majd valóra váltott nemzetközi ugrógála, amelyre az elmúlt másfél évtizedben világsztárok, olimpiai bajnokok, világcsúcstartók egész sora érkezett Salgótarjánba.
Birkózás: A SSE birkózó szakosztálya 1938-ban szerveződött meg. Balogh József 1949-ben SSE színekben lett a magyar bajnokság második helyezettje a kötöttfogás pehelysúlyában. A sportág kiválósága, Tóth Gyula időközben a Bp. Honvédba igazolt, ahol remek eredményeket ért el. A szakosztály 1991 áprilisában vált ki az akkor már agonizáló SKSE-ből és Barna Péter vezetésével Salgótarjáni Birkózó Egyesület néven főként az utánpótlás-neveléssel foglalkozik.
Kosárlabda: A negyvenes évek elején Vrana Gyula leventeoktató körül tömörültek azok a fiatalok, akik a kosárlabdázást választották sportáguknak. A háborút követően a fiúk 1947/48-ban, míg a lányok az 1948/49-es bajnoki idénytől kezdődően három esztendeig szerepeltek a Nemzeti Bajnokság első vonalában. Ezután mindkét csapatunk hosszú éveken át a másodosztályban szerepelt. A lányok a hatvanas években átkerültek a SBTC-hez és éppen a fúzió előtti évben kerültek vissza a „Seséhez”. 1984-től azonban újra együtt dolgozik a két csapat. 1990-ben a férficsapat Laczkó Sándor irányítása mellett feljutott a NB I-be. Az első osztály B csoportjában az immár Tatár István edző keze alatt dolgozó gárda magabiztosan harcolta ki a bennmaradást. A SKSE 1992-es megszűnése óta a kosárlabdázók önálló egyesületként, Salgótarjáni Kosárlabda Klub, majd Salgótarjáni Fekete Sasok néven szerepelnek továbbra is a NB I-es bajnokság B csoportjában.
Lövészet: 1932-ben épült fel a lőház és a lőtér. A szakosztály első kiemelkedő sikere Décsey Ferenc nevéhez fűződik, aki 1933-ban egy országos versenyen a második helyen végzett. A negyvenes évek legelején tűnt fel ifj. Décsey Ferenc, aki az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon, a tizennegyedik helyen végzett. Időközben a MHS, majd jogutóda, a MHSZ teljesen átvette a sportág irányítását. A kovácsoló gyárból elindulva lett többszörös magyar bajnok, válogatott és olimpikon (1972, München) Katkó Pál.
Ökölvívás: A harmincas évek elején alakult meg a szakosztály, 1932-ben belépett a Magyar Ökölvívó Szövetségbe. 1947-ben Kára István, majd 1952-ben és 1953-ban Sólyom Kálmán nyert magyar bajnoki címet. Sokat tapsolt a közönség többek között Pintér Jánosnak is, aki később sikeres edző volt az egyesületnél. A szakosztály második sikeres feltámadása Varga János nevéhez fűződik, a fiúk a NB II-es csapatbajnokságban remekeltek, majd a szakosztály szép csendben megszűnt.
Sakk: Az acélgyári fiatalok az Olvasóegyletben kezdtek a sakkal foglalkozni. Első sikerüket 1938-ban aratták a városi csapatbajnokságon, a második hely megszerzésével. Tagjaik 1961-től a NB II-ben szerepeltek, hol eredményesebben, hol gyengébben, 1972-ben érték el legjobb helyezésüket az ötödik hely megszerzésével. A csapatból Tóth László 1968-ban, 1969-ben és 1970-ben háromszor egymás után szerzett egyéni megyei bajnoki címet. A városi fúzió után az együttes kétszer is második helyen végzett az OB II-ben, majd a szétválás óta már jó néhány gazdája volt a szakosztálynak.
Sí: 1926-ban az acélgyári iskolához került Erdélyből Bedő Albert tanító, aki igen aktív síéletet alakított ki. A SSE sportolók 1939-ben indultak először versenyen. Sajnos a síeléshez fűződik legnagyobb sporttragédiánk is: 1944. január 13-án egy lavinaomlás tizenöt fiatalember halálát okozta a Radnai havasokban. Az 1973-as esztendő egyedülálló sikerként vonult be a SKSE történetébe. A mieink tíz országos bajnoki címet nyertek, amelyből öt felnőtt, a többi serdülő illetve ifjúsági korosztályban született, Vadas István pedig 1974-ben az év sportolója lett. Az 1977-es városi fúzióval megszűnt a síelés az acélgyári egyesületnél, így Bereczki Brigitta, Galbács Judit és a többiek sikerei már a St. Petőfi DSE-t dicsérik.
Teke: A nyári kuglizót 1906 májusában nyitották meg, ennek ellenére csak a negyvenes évek végén szerveződött szakosztállyá. 1951-ben megnyerték a megyei bajnokságot és 1958-ig egyfolytában, a második osztályban vívta küzdelmét a csapat, ahol két alkalommal bronzérmet nyertek. Az edzői teendőket 1955-től Fülöp László látta el. A gárda 1961-ben és 1962-ben újra a NB II-ben játszott, ezt követően azonban megkezdődött a hanyatlás. A pályát 1968-ban lebontották, a szakosztály 1970-ben feloszlott, s a játékosok szétszéledtek.
Tenisz: Az Olvasóegylet mögötti területen alakította ki a gyár a teniszpályát. Avatására a kuglizóval egyidőben került sor 1906-ban. A háború után Hercsik István vezetésével jött össze a csapat, amely a megyei bajnokságban igen jól szerepelt. 1972-ben az osztályozón túljutva kivívták a NB III-as szereplés jogát, de nem sikerült megkapaszkodniuk. Később állandósult a NB II-es szereplés, majd amikor Urbán Attila vette át a szakmai irányítást, a csapat immár Lendület SE néven, 1988-ban már az OB II-ben szerepelt. Nagy Mátyás érkezése után a gárda az OB I felső ágáig menetelt, ám a kilencvenes évek legvégén a teniszezők is megadták magukat az anyagiak szorításának.
Természetjárás: A SKSE természetjáró szakosztálya 1958-ban alakult meg. Az anyaegyesület megszűnése óta ők is önállóan működnek Salgótarjáni Kohász Természetbarát Club (SKTC) néven. Ez év márciusa óta Petróczy András az elnök, míg a titkári teendőket 1983 óta Csirke Pálné látja el.
Torna: Az első sportág, amelynek gyakorlását elkezdték ezen a vidéken 1889-ben, a tiszti kaszinó égisze alatt, egy igen jól felszerelt tornaszobában. 1910-ben a szakosztály megszűnt, majd a harmincas évek közepétől az acélgyári iskola tornatermében újra bontogatni kezdte szárnyait a tornasport. A csapat Molnár István vezetésével 1939-ben a losonci tornaversenyen is elindult, a háború azonban közbeszólt. Az ötvenes években még megpróbálták a szakosztály felélesztését, de nem sok siker koronázta a törekvéseket.
Úszás: A szakosztály 1982-ben alakult meg a STC-nél. A városi nagyegyesület szétválása után az úszók 1984-től a SKSE-hez kerültek, a szakmai munkát Csatlós Csaba edző irányította. 1988-tól a Gagarin Diáksport Egyesületen belül működnek, s Kovács Dénes a vezető edzőjük.
Vívás: Az egyik legősibb sportág Salgótarjánban. Az Acélgyári Tiszti Casinóban néhány tisztviselő már az 1890-es években megismerkedett a sportággal. A vívás iránt érdeklődőknek 1908-ban vívóakadémiát szerveztek. A második, immár évtizedekig tartó fellendülés a negyvenes évek második felében volt. A megyei, kerületi, vidéki sikerek, országos vidékbajnoki címek elnyerését követően 1976-ban a női tőrcsapat feljutott az OB I-be. Ezt megelőzte Oláh Krisztina igen jó szereplése, aki 1967-től 1982-ig I. osztályú minősítéssel rendelkezett. Ugyancsak az OB I-be jutott 1984-ben a férfi tőr, majd 1990-ben a férfi párbajtőr csapat. Ez a sportág három OB I-es csapatával egyedülállóan eredményes volt Nógrád megyében. A szakosztály 1991 májusától Viktória Vívó Egyesület néven önálló klubként folytatta sikeres működését, ám néhány év múlva anyagilag tönkrement és megszűnt. A klub elnöke és edzője, Gasparin János jelenleg az Amerikai Egyesült Államok női válogatottjának szövetségi kapitánya.
