Írásos adatok alapján az első hivatalos mérkőzésre 1902. augusztus 10.-én került sor a Budapesti Torna Club csapatával a Fasori pályán. Egyes visszaemlékezések szerint még azon az őszön a losonciakkal vagy a besztercebányaiakkal is megmérkőzött a SSE. Az 1903-as barátságos mérkőzésnek már fényképes dokumentuma is van. A SSE 1902-ben felvételt nyert a Magyar Labdarúgó Szövetségbe, és a kezdeti barátságos mérkőzéseket követte a hivatalos alosztályi, kerületi szintű, illetve a MLSZ szervezési módosításának megfelelő csoportokban való részvétel. Salgóbányán 1920-ban alakult meg a Football Club, amely 1943-ban Salgóbányatelepi Testgyakorlók Köre néven működött 1947.-ig.
A SSE 1938-ban feljutott a legmagasabb osztályba is, amikor az Észak bajnoka címet elnyerve, országos vidéki amatőr bajnoki döntőt nyert a csapat 0:1 és 3:1 arányban a Tatabánya ellen. Sajnos csak egy évet töltöttek a NB I-ben, mert a bemutatkozás nem sikerült. A STC (1925-től SBTC) megjelenése (1920) nagy rivalizálást eredményezett a két együttes között, amely a város labdarúgását vitte előre. Az Észak bajnoka címért e két csapat, valamint a Diósgyőr mindig éles harcot vívott. 1945 után a SBTC került jobb pozícióba, s hosszú ideig játszott a NB I-ben.
A SSE viszont felkutatta a tehetségeket és nevelte az utánpótlást. A nagyon tehetségesek a SBTC-ben vagy más NB I-es csapatoknál bizonyították képességeiket. A megszámlálhatatlan serdülő-, ifibajnoki cím mellett a jó nevelőmunka bizonyítványát erősíti a kiváló labdarúgók felsorolása. Szojka Ferenc (SBTC – 27-szeres válogatott), Oláh Géza (SBTC 3), Bodon Tibor (SBTC 1), Szabó Albin (SBTC), Szabó Elemér (MATEOSZ), Kleiban Antal (Csepel), Bencsok Vilmos (Csepel, Bp. Honvéd), Lahos László (SBTC, Tatabánya), Krajcsi József (SBTC), Földi Attila (Vasas, SBTC), Marcsok János (SBTC), s még lehetne sorolni a játékosok neveit. De érdemes azokét is, akik hűek maradtak a kék-fehér színekhez, mint Csala Andor, Csete Antal, Csincsik József, Jancsó Sándor, Kovács Ernő, Misecska Sándor, Nagy János, Langár Károly, Rigó Ferenc, Rigó Lajos, Schott Vilmos, Vics Antal, Viroszták Lajos, Zólyomi István és még nagyon sokan mások.
A szakosztályra az igazi csapást az 1977-es esztendő jelentette, amikor időlegesen megszűnt. Ez a hét esztendő bebizonyította, hogy utánpótlást felkutató, nevelő együttesek nélkül mit sem és az élvonal. Az élet tehát a kiscsapatok szükségességét is igazolta. S talán azt a régi salgótarjáni mende-mondát is, hogy akkor ment jól a SBTC-nek, ha jól ment a SSE-nek is. 1984-ben újra kellett kezdeni az ifjúsági játékosokkal, a megyei második vonalból indulva, hogy a NB III-as bajnokság megnyerésével mielőbb sikerüljön a NB II-be való feljutás.
