– Milyen sporteredményeket tervezett 1983-ra? – Előző évi eredményeim alapján jogos volt a várakozás, hogy egyéniben és csapatban egyaránt megszerezzem az elsőséget az ifjúsági magyar bajnokságon. Galbács Jutka mellett a váltó harmadik tagja Vincze Kati volt, és Bea húgom eredménye is beszámított a csapatversenybe. Az ő felkészültségük alapján is, joggal bízhattunk a kollektív sikerben. Eredményes szereplést terveztünk a külföldi versenyekre is.
– Mit és hogyan sikerült ebből megvalósítani? – Galyatetőn rendezték meg a legutóbbi sífutó női felnőtt és ifjúsági bajnokságot. Jó formában voltam az év elején, bár egy hétig otthon feküdtem, előzőleg egy megfázás miatt. Sajnos, a pályán elég kevés volt a hó, nem is az eredetileg tervezett útvonalon indultunk. Meglehetősen lapos volt a pálya, de azért két nyomon lehetett haladni. A csapat első helyezésében biztos voltam, az egyéni győzelmem csak 5 perccel a beérkezésem után derült ki, a szakvezetők hosszas és bonyolult fejszámolása után aztán boldogan ölelkeztünk össze. Sikerült! Pedig nem nagyon bíztam benne, hiszen még a helyszínen is olyan erős megterhelésű volt az ötnapos edzőtáborozás, hogy a harmadik napon szinte rosszul lettem… A későbbi versenyek nem is sikerültek úgy, ahogy elterveztük, bár a legtöbb elmaradt hóhiány miatt. Kaptam viszont egy váratlan ajándékot a Magyar Sí Szövetségtől, igaz, jóval karácsony előtt: november 14.-től december 15.-ig svédországi edzőtáborozáson vehettem részt Garay Karinnal, a Vasas ifjúsági válogatottjával együtt. A tábor központjában, Morában ugyan nem volt hó, de kisbusszal naponta fölvittek minket a havas csúcsokra. Egy hónap alatt két edzőtáborozáson vettünk részt. Előbb a helybeli IFK Mora felnőtt és ifjúsági csapatával, majd a svéd junior válogatottal. Délelőtt és délután sízés, este szárazfutás szerepelt a programban, a páros napokon pedig erősítés. Szép és fárasztó utazások, igen erős alapozó és technikai edzések nyomait hoztam haza Svédországból. Nem sokkal a hazaérkezés után a csehszlovákiai Donovalyba utaztunk újabb edzőtáborozásra, itt is napi két-három gyakorlás volt. Tekintettel a kiszámíthatatlan hóviszonyokra, idehaza szárazon készültünk tovább. Nekem egyénileg sok a pótolnivalóm, az egyhónapos kihagyás miatt a tanulmányaimból is, szerencsére tanáraim, a Madách Gimnázium harmadik osztályában, nagyon sokat segítenek, hogy behozzam a lemaradást.
– Mit vár önmagától az újesztendőben? – Jövőre is szeretnék elsősorban az ifjúsági magyar bajnokcsapat tagja lenni, és lehetőleg egyéniben is elnyerni az első helyezést, megvédeni a címet. A tervek szerint az ifjúsági barátságverseny ezúttal a NDK-ban lesz, az indulók számától függ, hogy milyen helyezéssel lennék elégedett. Ugyanott, pontosabban Klingenthalban indulunk január 5.-én négyen egy felnőtt versenyen, ha lesz hó…
