A szellemi élet fejlesztése mellett nagy hagyományai vannak vállalatunknál a testedzésnek is. A szervezett, egyesületi keretek közötti sporttevékenység a vállalatnál 1901-ben indult meg, így történetünk időszakában, 1976-ban már 75. éves jubileumot ünnepelhetett a Salgótarjáni Kohász Sport Egyesület, a maga kilenc szakosztályába tömörült 800 versenyzőjével és a mintegy 1200 főnyi pártoló tagságával. Az Egyesület mindenkor célratörően oldotta meg feladatát: igyekezett élsportolókat nevelni, ugyanakkor állandóan szorgalmazta, szervezte a tömegsportot. Szoros kapcsolatot épített ki a város, – különösen a Petőfi Általános Iskolával -, hogy már a gyermekkorban megismertesse a tanulókkal a sportolás örömét, akikből később kinevelődnek a rendszeresen sportoló, egészséges dolgozók ezrei.
Különösen fontossá vált a sportegyesület szerepe az 1968-ban bevezetett 44 órás munkahét kapcsán, amikor a kéthetenkénti szabad szombat hangsúlyozottan felvetette a szabadidő hasznos eltöltésének kellemes gondjait. Megélénkült ekkor a Tömegsport Bizottság tevékenysége, egymás után rendezték a különböző üzemi bajnokságokat, részt vettek dolgozóink az Országos Vasas Elnökség rendezésében a Kohász – Hengerész Kupa küzdelmeiben, mégpedig az asztalitenisz, atlétika, kézilabda, labdarúgás, sakk és teke sportágakban, három első, két második helyezést elérve, – az összesített eredmények alapján -, elnyerték a kohász – hengerész kupát 1968. évben.
A későbbi évek során, a versenyeken elért eredmények ingadozóak voltak, de a tömegsportban nem elsőrendű cél a verseny, hanem maga a részvétel, a testedzés. A vállalat dolgozóinak 40-50 %-a rendszeresen fejlesztette mozgáskészségét, testkultúráját valamilyen sportágban, az idősebbek elsősorban természetjárásban, a fiatalok labdarúgásban, asztaliteniszben. A szakosztályok közül az atlétikában sikerült kimagasló eredményeket elérni, amikor Csábiné Komka Magdolna magasugrásban országos bajnok és csúcstartó lett junior létére a felnőttek között is, elérte az országos válogatottságot és az 1968. évi olimpián Mexikóban, majd 1969-ben az Athéni Európa bajnokságon tisztes eredménnyel öregbítette a magyar sport, azon belül a SKSE hírnevét.
Első osztályú szinten sportoltak még többen a vívó és a sakk szakosztályban, sőt 1977-ben az egész női tőrcsapat az első osztályban versenyzett, mint egyedüli vidéki csapat. Az országos bajnokságok II. osztályában szerepeltek rendszeresen kosárlabdásaink és sakkozóink, sífutóink pedig 1977-ben öt országos bajnokságot nyertek és a Budapesti Vasas után a második helyezést érték el. Labdarúgóink teljesítménye volt a 12 év alatt a leghullámzóbb: míg 1968-ban a NB II középcsoportjában 2. helyezést értek el, 1977-ben a NB III-ból is kiestek, és csak a megyei bajnokságban vehettek részt. A birkózó és a tenisz szakosztály az országos harmad osztály szintjén szerepelt, aránylag kis létszámú gárdából válogatva ez a szint is jó eredménynek számít.
A sportegyesület az 1977. december 19.-én tartott közgyűlésen, – megértve, hogy a további fejlődés csak a személyi és az anyagi erők egyesítésével következhet be -, úgy határozott, hogy egyesül a város hat sportegyesületével és feladva az immár 76 éves önállóságát, városi sportegyesületté alakul Salgótarjáni Torna Club (STC) néven. Az új városi egyesületben a kohászokon kívül részt vesznek a bányászok (SBTC), a tűzhelygyáriak (St. ZIM), az öblösüveggyáriak, az építők, ingatlankezelők és a Salgótarjáni Dózsa egyesület tagjai. Az új egyesületben 17 sportág 3000 versenyzője küzd a város piros-fekete színeiben eredményesebben, a közös létesítmények intenzívebb kihasználásával, az erők egyesítése útján.
