A sportegylet bölcsőjét az Acélgyári Tiszti Casinóban ringatták, „mindőn 1889-ben az új casinó helyiség a megfelelő igen alkalmas, tágas tornateremmel elkészült”, majd ezt követően Tetmajer László casinó igazgató, különböző tornaszerekkel szereltette fel 1891-ben, „mint gyűrűshinta, korlát, nyújtó, tornaló, ugrómérce, súlyzó, stb.” A sportegylet megalakítását szorgalmazta egy 1891-ben a Magyarországi Tornaegyletek Szövetségének ilyen irányú felhívása, és minden bizonnyal lelkesítően hatott a futballjáték hazai meghonosodása is. A MLSZ megalakulása, a jó fővárosi kapcsolat és ismertség arra ösztönözte az egyébként mindenre fogékony Wabrosch Béla főmérnököt, hogy megszervezze a kaszinó kereteiből kiválva 1901-ben a Salgótarjáni Sport Egyletet. Színük a kék-fehér lett.
Az első sportpálya a Fasorban, a mai Malinovszkij út 5-7-9. számú bérház helyén volt, ahol nyáron teniszeztek, télen pedig korcsolyáztak. Később itt rendezték a labdarúgó mérkőzéseket is. A jelenlegi stadion elődjét 1924-ben avatták fel a gyár melletti „Dolinkában”, amit később futópályával öveztek, és lőtérrel bővítettek. 1929-ben felépült az acélgyári népiskola egy impozáns tornateremmel és egy kis úszómedencével. A második világháborút követően egy folyamatos fejlesztés révén alakult át a salakos pálya füvessé (1954), korszerű klubház épült 1961-ben. A sportkör életében jelentős fejlődést hozott a Városi Sportiskolának a gyári egyesülethez kerülése (1975), melynek révén még inkább előtérbe került a nevelő tevékenység, amely mindvégig jellemzője ennek a klubnak.
Az időközi névváltoztatások, mint a Salgótarjáni Vasas SE (1948-1956), Salgótarjáni Sport Egyesület (1957-1959), Salgótarjáni Kohász Sport Egyesület (1960-tól) nem okoztak olyan kárt az egyesületnek, mint az a városi sportegyesületekre egyaránt rákényszerített politikai döntés, melynek következtében 1977. december 19.-én önállóságukat feladva, egyetlen városi egyesületbe tömörültek a SKSE sportolói is. A Salgótarjáni Torna Club hét éve alatt csak néhány sportágban volt jelentős fejlődés, tovább bővültek a sportlétesítmények még a volt SSE-é is, például futófolyosóval. A bázisvállalatok már nem érezték sajátjuknak az új egyesületet, így a sportköltségvetés évről évre kevesebb anyagiakkal rendelkezett. Megkezdődött a szakosztály eredményeinek romlása, majd 1984-ben hivatalosan is kimondták a fúzió megszűntetését.
A SKSE újra kezdte működését. Koránt sem olyan lelkesedéssel, mint a kezdetben, amihez hozzájárult, hogy a régebbi tíz szakosztályból csak hat kezdhette meg az egyesületnél tevékenységét. Kimondottan nehezményezték az ízig-vérig acélgyári sportág, a síszakosztály elvételét. Napjainkban ugyancsak nehéz helyzetben van a sport, a sportegyesület.
