Az acélgyári fiatalok az Olvasóegyletben kezdtek el a sakkal foglalkozni. Mégpedig az akkori gyárigazgató, Karattur Antal személyes felkérése alapján teremtette meg az Olvasóegylet a feltételeket. A fiatalok, – Balázs József és Elemér, Lichtner István, Miklós József, Mikulik Gyula, Gyurcsik Sándor, Behan József -, Lausch Ferenc szakosztályvezetővel az élen népszerűsítették a sakkozást. Első sikerüket 1938-ban aratták a városi bajnokságon, a második hely megszerzésével.
A háború után Lichtner István szervezte újjá a gárdát, hogy folytathassák a hagyományokat. Az ötvenes években Balázs József, Behan József, Dóczy Miklós, Horváth Lajos, Horváth Pál, Klepej József, Kárpáti Aurél, Lichtner István, Omaszta Lajos, Magos Béla, Simkó Jenő, Schütz Viktor, Szokács László vitte tovább és alakította a sakkéletet. 1961-től a NB II-ben szerepelnek, hol eredményesebben, hol gyengébben. Jó néhány sportoló a mesterjelöltségig eljutott a minősítésben, mint Balázs, Klepej, Szokács, Frink Ferenc, Tóth László, Tóth Pál, Sulyok Sándort, akik egyben erősségei is voltak a csapatnak.
Az 1960-as évek második felétől Tóth Pál vette át a szakosztály irányítását, és 1972-ben érték el az addigi legjobb helyezésüket az V. hely megszerzésével. Ekkor Balázs, Tóth László, Klepej, Szokács és Rozgonyi István játszott kiemelkedően. A felsorolásból kiemelkedő Tóth László, volt ifjúsági megyebajnok szereplése, aki 1968-ban, 1969-ben és 1970-ben egymás után egyéni megyebajnoki címet szerzett, majd 1972-ben megnyerte a XIII. magyar levelezési sakkbajnokság döntőjét s ezzel a bajnoki címet is. Teljesítette a levelező mesteri és a tábla melletti mesteri címet is. Ez a siker a megye sakkéletében egyedülálló.
Az egyesülés következtében néhány volt SKSE játékos leállt, de a csapat azután aratta legnagyobb sikerét, hiszen két alkalommal is a II. helyen végzett a NB II-ben. A versenyzés költségeit később a STC nem tudta fedezni, így a szakosztály átkerült a VOLÁN-hoz.
