Az
immár ötödik Salgó verseny ezúttal sem okozott csalódást az azt
szervező és előkészítő társadalmi munkásoknak, Hankó Jánosnak és Miklós
Antalnak, a megyei szövetség aktíváinak. A korábbi versenyekre is mindig
sikerült megnyerni néhány nagy „halat”, de ennyi erős mestert még soha,
a helybeli mesterjelöltek nem kis bánatára. Ám, menet közben kiderült,
hogy korai volt az önparentálás, hiszen például a mezőny legjobbja
Varnusz mester, nekik „köszönhette” a győztesnek kijáró jutalmat… A
mesterek sem voltak könnyű helyzetben, hiszen nem véletlenül született
meg a régi fáma, hogy az erős emberek tartanak egymástól.
A
leghűségesebb sakkrajongók összesen tizennégy mesterverésnek lehettek
szemtanúi, s ebből tízet a mesterek osztottak ki egymás között… Ne
tűnjék szerénytelenségnek, de az eddigi legerősebb mezőnyben e sorok
írója maradt egyedüli veretlen, immár a harmadik Salgó tornán. Ki hitte
volna, hogy a bevezetőben említetteknél sokkal nagyobb izgalmakat hoz a
hajrá, de legfőképpen az utolsó fordulóban fej-fej mellett haladó
Meleghegyi-Varnusz-Káposztás trió számára. Dóczy Miklós a tornavezető,
egész napos nagyüzemet tarthatott, a reggel nyolckor kezdődő függő
játszmákkal startolt és este nyolckor ért célba, amikor az utolsó
készletet is elrakhatta…
A
tizenharmadik, a legutolsó forduló akár egy külön „misét” is megérhet.
Meleghegyi, az előző nap lejátszott, Szokács elleni győztes partijával
már páholyból figyelhette riválisait a délelőtt kilenckor kezdődő
csatában. Akik utol szerették volna érni, csak győzelemmel tehették
volna meg. Varnusz világossal volt a legkedvezőbb helyzetben, hiszen
Tóth ellen felé billent a papírforma, míg Káposztás sötéttel Szőllősi
mester ellen vette fel a harcot. Öt óra elteltével még nincs döntés.
Mindkét játszma függő, de nincs idő az elemzésre, hiszen csak minimális
ebédszünet van és utána végkimerülésig tart a folytatás. De
tulajdonképpen ebédre sincs idő, hiszen a meggyötört idegrendszer
pihenést parancsol, alig 30 perc múlva játszani kell a partit tovább.
Varnusz tisztet áldoz, és úgy tűnik, csak idő kérdése a végső győzelem,
míg Káposztás már két gyalogelőnnyel számolhat… Délután négy óra. Ekkor
dőlt el egy másik helyosztó, ahol Gál nagy harcban kivívott
döntetlenjével került el az utolsó helyről Král ellenében.
Délután
öt óra. Lassan készülődni kellene az ünnepélyes eredményhirdetésre, de
még nincs eredmény! Meleghegyi tűkön járva izgul, nyilván nem a
konkurensek sikeréért… Délután fél hat. Tóth Laci bravúros tempójátékkal
döntetlenre ment Varnusz ellen, Káposztásnak még mindig egy gyalog
előnye van. A nyeréshez talán elég, vagy mégsem? Hat óra is elmúlt. Már
együtt a stáb, de győztes még nincs. Ha Káposztás nyer, jobb
értékszámítással ő a verseny nyertese. Már csak két király van a táblán,
ezzel sajnos nem lehet nyerni. Az eredmény: fél ponttal első
Meleghegyi! Este nyolc óra. A kibicek még mindig arra esküsznek, hogy
Káposztás nyerve volt, no elemezzük csak egy kicsit… Éjfél van, nem jön
álom a szememre. Vajon hol hibázhattam el?
A
verseny végeredménye. 1. Meleghegyi Csaba (Bp. Vasas) 10,5, 2-3.
Káposztás Miklós (Bp. Vasas) és Varnusz Egon (Bp. Spartacus) 10-10, 9.
Tóth László (STC) és Král Péter (Miskolci Medicor) 6-6, 10. Frink Ferenc
(STC) 5,5, 11. Szokács László (Bp. Statisztika) 5, 12. Ponyi Attila
(STC) 2,5, 13-14. Gál Gábor (STC) és Kánya Zoltán (STC) 2 ponttal. Az
első hét helyen a mesterek, a további helyezéseken a mesterjelöltek
osztoztak.
