Amikor január 29-én az Aszód elleni első mérkőzésen a SKSE NB II-es, Maróczy csoportban szereplő sakkcsapatának 12 játékosa felállt az asztaltól, még senki nem gondolt arra, hogy ugyanez év november 19.-én Kecskeméten a listavezető Vörös Meteor elleni utolsó találkozón a kiesés elkerüléséért minden fél pont megszerzése sorsdöntőnek bizonyulhat. Végül is a csapat nem esett ki. De… Csak egy hajszálon múlott. Ugyanannyi pontot gyűjtött össze a 11. SKSE, mint a 12. helyen végzett, és az Újpest, valamint a Külkereskedelmi Minisztérium társaságában elbúcsúzott Bp. Elzett csapata. A SKSE csupán azért maradt benn, mert április 9.-én Budapesten az Elzett ellen a salgótarjáni csapat nyert 6,5:5,5, minimális arányban. Csak az egymás elleni eredmény billentette a SKSE javára a mérleg serpenyőjét. Az együttes végül is, csak úgy, mint tavaly, az idén is a 11. lett.
A kezdet jobb volt, mint a befejezés. A tavaszi szezon befejeztével négy győzelemmel, és négy vereséggel a csapat a 7. helyen állt. Az őszi öt találkozóból azonban csak egy keserves döntetlenre telt (6:6 a Miskolci Spartacus ellen), a Bp. Pedagógus, a Szegedi VSE, a Ganz-MÁVAG és a Kecskemét ellen súlyos vereség következett. A legnagyobb arányú győzelmet a Külkereskedelmi Minisztérium és az Aszód ellen érték el, 9,5:2,5, valamint 8,5:3,5 arányban. A legnagyobb arányú vereséget a Szállítók és a Bp. Pedagógus csapatától szenvedték el, egyaránt 8,5:3,5-re. A 13 mérkőzés mérlege: 8 vereség, 4 győzelem, 1 döntetlen. Az együttes a megszerezhető 156 pontból 71-et gyűjtött össze, ez 45 százalékos összteljesítménynek felel meg. A mérsékelt szereplés okait nem szükséges hosszasan elemezni, mert csak egy van. Az edzések és a minősítő versenyek rendszeres látogatásának hiánya – ez ad magyarázatot mindenre. A játékosok elméleti képzettsége többé-kevésbé megfelelő, a gyakorló játszmák hiánya azonban, különösen a verseny partik negyedik és ötödik órájában, a küzdőképesség lanyhulásában mutatkozik meg. Másik teljesítményt befolyásoló tényező (és nem ok), egyes sakkozók rutinhiánya. A csapat átlagéletkora mindössze 29 év. Sakkozóknál általában 40-50 év egy csapat átlagéletkora. A legfiatalabb játékos Sztremi 19 éves. A legidősebb Balázs József 59 éves. De alig idősebb Sztreminél Szabó, Kaposi, Tóth P., Rozgonyi és Cseh.
A 13 forduló során 19-en kaptak helyet az együttesben. Hatan csak alkalomszerűen ugrottak be. Az első három táblán a három mesterjelölt (Szokács, Klepej, Balázs) jó nevű ellenfelek ellen 46, 34 és 42 százalékos összteljesítményt nyújtott. A hat első osztályú versenyző közül az időközben tragikus hirtelenséggel elhunyt Kenyeres szerepelt a legjobban. Hatvanöt százalékos sikerrel mérkőzött. Simkó és Kaposi (elsősorban tavasszal) nem keltett csalódást. Rozgonyi és Szabó mérsékelten játszott. A II. osztályúak között található a csapat legjobb pontszerzője, Tóth László személyében. A figyelemre méltó elméleti felkészültséggel rendelkező fiatalember 10 mérkőzést játszott, ebből nyolc pontot gyűjtött össze. Tóth P. viszont a csapat leggyengébb pontszerzőjének bizonyult, 27 százalékos összteljesítményt nyújtott. A két újonc (Cseh F. és Sztremi) jól mutatkozott be, 54 illetve 42 százalékos összteljesítménnyel. Játszott még Pethő, Váradi, Dóczy, Németh B., Papp és Tóth II. – Az idei szerepléstől már csak jobb lehet – mondja Tóth Pál szakosztályvezető. Jósolgatni viszont nem akar. A sakkban ugyanis elsősorban a logika uralkodik. Persze egy kis szerencse soha nem jön rosszul. De csak erre számítani nem lehet!
