Kitűnő kezdeményezése volt ez a verseny-sorozat a RIMA központnak. A testnevelés és sport, ezen belül természetesen a levente mozgalom is, különösen az akkori társadalmi viszonyok közepette, fontos kérdéssé vált mindenfelé. A RIMA-ra jellemző megoldásként a központ egy osztályt szervezett e kérdés irányítására, s annak vezetőjévé Koós Károly nyugállományú ezredest szerződtette. Ez a lelkes katonatiszt testvére volt annak a Koós Mihály altábornagynak, aki Horthy közvetlen környezetéhez tartozott. Koós Károly szívügye volt néhány sportág, mint például az atlétika, lövészet, turisztika. S mivel a vállalat a sportra és testedzésre fordítható összegek elosztását erre a szervezetére bízta, Koós ezredes úrnál sok rimai üzem sportolói kedvező anyagi körülmények között élhettek.
Koós Károly terve valósult meg abban a verseny-sorozatban, melyet 4-5 sportágban évente más-más rimai telepen rendeztek meg, s ezeken a vállalat telepein működő sportkörök versenyzői vettek részt. A sorozat 1941-ben Ózdon kezdődött: Ózd, Salgótarján, Borsodnádasd, Somsály, Farkaslyuk sportolói vettek részt. Következő évben Salgótarján volt a házigazda, ekkor már, mint rimai érdekeltségű gyár, Győr fiai is részt vettek. A városban ez a kétnapos találkozó nagy érdeklődést keltett, 350-400 fiatal versengett, s jellemző, hogy erre az alkalomra készült el a sporttelepen a szabályos atlétikai pálya. Kis szépséghiba volt, hogy mindössze négy sávos lett a helyhiány miatt, de még inkább zavart, hogy a tervezett 375 m-re képzelt kör csak 373,8 méteresre sikerült, így egyes futósávok kijelölése mindig nagy zavarokkal járt. A rendezvény költségeit a központ viselte akként, hogy az utazó egyesületeknek segélyt adott, a rendező egyesület a rendezés költségeit szintén a központtól kapta meg. Úgy Ózdon, mint Tarjánban mindig tisztes nézőközönség jött össze, idehaza a szabadtéren 1000-1300 néző ült, a tornatermet zsúfolásig töltötte meg az érdeklődők serege. 1943-ban ismét Ózd lett a rendező, ekkor, mert ott uszoda működött, az úszás is bekerült a műsorba. Sajnos itt tarjáni fiatal rajthoz nem tudott állni. Az akkori években leányok még nem vettek részt a vetélkedésben, melyet nagy sajnálatunkra a háború megszakított, s azóta nem támadt ilyen nagyszerű kezdeményezés valamelyik szerv részéről.
