Magasból szemléli a világot. Kinőtt az isten markából. Feléjük sok eső járta. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal illetik a különösen magasra nőtt embert. Tréfásan még meg is kérdik tőle, hát ott fenn milyen idő van? Talán a nem mindennapi termet miatt, be kell vallanom, szokatlanul éreztem magam a 205 centiméteres Juhász Béla mellett. Felnéztem rá, kénytelen voltam. Hogy az erőviszonyok helyrebillenjenek, gyorsan hellyel kínáltam. Leült, de a kisebbségi érzésem nem múlt el, csak csökkent. Egy fejjel ülve is magasabb volt nálam. Beszélgetünk. Kissé eltűnődve, de határozottan mondja: – Lehet, másnak feltűnően magas vagyok, de én észre sem veszem. Nekem ez természetes, nem cserélnék senkivel.
Mindenki azt gondolná róla, hogy ilyen termettel a sportbeli útja nyílegyenesen vezetett a kosárlabdázás felé. Kisebb-nagyobb kitérők azonban kanyargóssá tették ezt az utat. A nyugtalanság, talán egy kis könnyelműsködés is közrejátszott abban, hogy a „magasak” sportjában csak későn kezdte kamatoztatni tudását. – Tizenkét éves koromban, Hatvanban két éven át labdarúgó-sportiskolás voltam. Szerettem a focit, meg aztán úgy éreztem, mozgásra van szükségem – emlékezik a SKSE 26 éves kosárlabdázója. – Egerben két évig a közgazdasági technikumban, röplabdában és kézilabdában, kollégiumi bajnokságban vettem részt. Kosárlabdáról akkor még szó sem volt. – Mátraszőllősön kézilabdázott is. – Ott kezdődött igazán sportpálya-futásom. Javaslatomra alakult meg a csapat. Később Pásztón is kéziztem, a megyei I. osztályú csapatban. 1967-ben a Szőnyi SE-hez igazoltak. Innen vonultam be katonának.
Hozzátette még, hogy Zalaegerszegen a Katona József SE együttesében és kézilabdázott. Fél évig az ökölvívást is űzte, majd a ZTE röplabdázóihoz igazolt. Leszerelése után Salgótarjánba került. 1970-ben Koppány György, a NÓGRÁD akkori fotósa ösztönzésére ment el a SKSE kosarasaihoz.
– Nagy szeretettel fogadtak – mondja. – Meg kellett tanulnom az alapmozgásokat, mert ez a sport teljesen új volt számomra. Viszonylag hamar belerázódtam. Fél év után már kezdőjátékos lettem. – Túlságosan későn jutott el idáig. – Valóban. De végre úgy éreztem, hogy ez az a sportág, ahol igazán otthon érzem magam. Eleinte csak a magasságom vitt előre, később a játékban és technikailag is fejlődtem. Az elmulasztott időt azonban, nagyon bánt, pótolni már nem tudom. A kosárlabdát legalább 10-12 éves korban kell elkezdeni. – A NB II-es mezőny legmagasabb játékosa. – Van is részem megkülönböztetett figyelemben. Sokszor ketten-hárman fognak. Tavaly a legtöbb ponttal, 614-el, a mezőny első dobója lettem. Persze, ha kikapcsolnak a játékból, megérzi a csapat. – Apropó, csapat. Mi várható a bajnokságban? – A rosszabb rajt után véleményem szerint javítunk. Az együttesben erre van elegendő képesség. Tudás alapján a középmezőnyben kellene végeznünk.
Juhász Béla Jánosaknán lakik. Salgótarjánban, az Acélgyárban dolgozik. A munka, az állandó utazgatások mellett az edzéseken is kellő energiával dolgozik. Igaz, késő este van, mire hazakerül. – Rövid az idő, hiszen ezt a sportot korábban kellett volna kezdenem. Szeretnék azért még nagyon sok pontot szerezni. Amíg a csapatnak szüksége van rám, mindent megteszek a sikeres szereplésért – mondja befejezésül. Eddig 333 pontot szerzett. Nem lehetetlen, hogy megjavítja tavalyi eredményét. Az ellenfelek, Juhász Béla gyakori kosarai után már tudják, hogy: Ott fönn milyen idő van?
