A salgótarjáni Kohász stadion valaha szebb napokat élt meg. Hétről hétre ezrek és ezrek szoroskodtak a labdarúgás és az atlétika csodálatos szentélyének lelátóin. A gyönyörű fekvésű pályának messzi földről csodájára jártak. Ezek az idők azonban régen letűntek. „Hová lett a tavalyi hó” kérdezné a bohém Villon. Nógrád egyetlen stadionja borzalmasan néz ki. „Roskadófélben van a ház, hámlik le a vakolat” – mondaná erre Petőfi, akinek tarsolyában van a megoldás is: „Javítsuk ki, mert maholnap pallásról néz be az ég”, a nehéz gazdasági helyzet azonban „muszájpatópált” csinált a létesítmény gazdáiból, a hatalmas gondokkal küszködő Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezetőiből. A patinás SKSE romjain kinőtt labdarúgó klub és atlétikai egyesület sportolóinak hosszú hónapok óta már csak hideg víz jut osztályrészül. Aztán ennél is rosszabbra fordult a helyzet. Néhány hete Győri Péter, a gyár műszaki igazgatója levelet küldött a két egyesület elnökének. Az írás úgy szólt, hogy a SKÜ október 15-én bezárja a stadiont.
Íme, eljött október 15-e. – Bezárják-e a stadiont? – kérdeztük Győri Pétertől. – Nem, nem zárjuk be – válaszolta. – A stadion egészen addig üzemelhet, amíg nem fordul hidegre az időjárás, nem áll fenn a fagykár veszélye. Fűteni azonban nem tudunk. Ezt megbeszéltem már Angyal Jánossal, az atlétikai klub elnökével. – Sokan azt tartják, hogy a fűtéssel járó többlet kiadás az acélgyár helyzetén már se nem rontana, se nem javítana. – El kell oszlatnom egy félreértést. A stadion fűtése nem pénzkérdés, hanem egy adott, tőlünk függetlenül létező műszaki akadállyal állunk szemben. Mi ugyanis a hőszolgáltató vállalattól nem tudunk energiát vásárolni. A vállalat a saját maga által előállított energiát használja, ez pedig ma kevés ahhoz, hogy a stadiont, és mellette még számos egyéb létesítményt fűteni tudjuk.
– Mi lesz a sportolókkal? Előbb-utóbb úgyis lehűl a levegő, és be kell zárni a stadiont. – Erre is gondoltunk. A gondok enyhítése érdekében felajánlottuk az egyesületeknek, hogy igény esetén a vállalat főépületében rendelkezésükre bocsátunk egy-két irodahelyiséget. A sportolók számára pedig benn a gyárban fürdési, tisztálkodási lehetőséget biztosítunk. – Létezik-e megoldás arra, hogy a stadiont egyszer, előbb-utóbb fűteni lehessen? – Igen létezik. Arra, hogy a stadion fűtését miként lehet leválasztani a SKÜ rendszeréről, teljes műszaki dokumentációt készítettünk. Kétféle megoldás van, mind a kettő mintegy ötmillió forintot igényelne. Nekünk erre nincs ennyi pénzünk, de a megoldásban partnerünk lehetne a helyi önkormányzat, a létesítményt használó iskolák, valamint a két érintett sportegyesület. Szívesen vesszük a támogatók jelentkezését is. Elképzelésünkre, ajánlatunkra azonban sajnos eddig nem válaszolt senki.
Megkérdeztük dr. Zsély Andrást, Salgótarján polgármesterét is: tudnak-e tenni valamit a stadionért? – Mindenképpen szeretnénk megoldást találni – válaszolta, – tényekről azonban még nem tudok beszámolni. Folynak a tárgyalások, legközelebb október 26-án ülünk le. Remélem, sikerül közös nevezőre jutnunk.
