A napokban köszöntötték Salgótarjánban Ajkler Zitát, a Salgótarjáni Acél Atlétikai Club EB hatodik távolugrónőjét, aki e számban képviseli majd szűkebb hazánkat a XXVII. nyári olimpiai játékokon. – Hogy alszol – faggattuk először az atlétanőt. – Egyelőre egész jól. Sosem voltam egy korán kelő típus, de most egyre gyakrabban korán felébredek. Most még próbálok nem sokat gondolni az olimpiára, de a repülőtérre menet ez biztosan másképp lesz… – Izgulós vagy? – Egy kicsit. De most sem a verseny miatt, ott mindezt kizárom. Inkább amiatt, hogy nem tudom, milyen körülmények várnak kint rám. Annyit tudok, hogy spártaiak és kicsik a szobák, de semmi többet. Illetve az már biztos, hogy Divós Katival leszek egy szobában, aki nem a legvékonyabb… A már kint lévőket még felhívom, mire készüljek, milyen ruhákat vigyek.
– Újonc leszel az olimpián, faggattad már azokat, akik megjárták Atlantát, esetleg Barcelonát? – Persze és el is keserítettek, mivel azt mondták, hogy a selejtezőben és a versenyeken minden szabályt aprólékosan betarttatnak. Ez gondot okozhat a melegítésnél, hiszen egy, egyszer egyméteres helyen kell majd akár fél órát is ücsörögnöm. Felkészítettek a vámvizsgálatra is, csak meghatározott táplálék-kiegészítőket vihetünk ki, gyógyszert, pedig ami fel van írva, s azt is csak bontatlanul. Ja és kéttáskányi cuccnál sokkal többet nem vihetek, márpedig az egyiket csak az Adidas-formaruhák foglalják el. – Apropó, gyógyszerek! Mennyire figyelnek rátok az orvosok? – A megszigorított doppingellenőrzések miatt hónapokkal ezelőtt megkaptuk a nem szedhető készítmények listáját, amin sajnos sok alapszer, például orrsprék, fájdalomcsillapítók vannak. Kint külön orvosunk lesz, azaz ilyen szempontból nem lehet gond.
– Edződ, Herczeg Vince szerint a legfontosabb az lesz, hogy az ugrásaid előtt fejben teljesen összeszedd a mozgásod, odafigyelj az apró dolgokra. Képes leszel rá? – A legfontosabb az lesz, hogy higgadt maradjak, ne akarjak minden áron nagyot ugrani, mert akkor csak egy görcsös ugrás lesz belőle. Ha nyugodtan végigcsinálom, amit begyakoroltunk, akkor abból nagy ugrás lesz. Sajnos világversenyen elég kicsi a rutinom, ezért majd kint derül ki, hogy a sok nézőnek, vagy az üres lelátónak örülnék jobban. – Milyen eredménnyel lennél elégedett? – Nekem nem elég, hogy kijutottam az olimpiára, nem csak résztvevő akarok lenni! Nem dőlök hátra, hogy megtettem, amit vállaltam. Nem ígérhetem, hogy döntőbe kerülök, hiszen ez sok mindentől függhet. Elégedett lennék egy új egyéni csúccsal, de nem lennék szomorú akkor sem, ha egy nagy ugrás után egy-két centivel lemaradok a fináléról. Számomra kudarc lenne viszont, ha mondjuk húsz centivel csúszok le róla. – S mi az elvárás itthon? – Mindenki nagyon bátorít, biztat, ami nagyon jól esik. A család, a vezetők is csak a magamhoz mért jó szereplést várják el, de hát így volt a budapesti EB-n is, amikor finalista lettem…
