„Csak az a vég, csak azt tudnám feledni!” – röviden így lehetne sommázni a Salgótarjáni Kohász SE NB I-es férfi kosárlabda csapatának őszi szereplését. A kohászok az utolsó fordulóban példátlan, harmincpontos vereséggel (69-99) kullogtak el a nagykőrösi arénából. Persze, ennek a fiaskónak megvan a maga, meglehetősen bizarr története. A csapat tarjáni különítménye – közöttük a gyúróval, valamint a két ukránnal és a többi jó néhány játékossal -, nem érkezett oda időben Nagykőrösre, a találkozó színhelyére. És miután letelt a várakozási idő, a dühtől tajtékzó Tatár István edző kénytelen volt gyúrás, taktikai értekezlet és komolyabb bemelegítés nélkül, idegesen, elkezdetni a mérkőzést a négy fővárosi játékossal, valamint egy ifistával. Már jó ideje ment a játék, amikor a többiek végre beestek az ajtón. Mondani se kell, hogy a listavezető nagykőrösi gárda ilyen előzmények után bedarálta a konzervdobozba a tarjáni együttest.
Egyébként meglehetősen nehéz idényt zárt a salgótarjáni kosárcsapat. Negyvenvalahány évi szünet után, gyakorlatilag abszolút újoncként kellett belevágniuk az ismeretlen első osztályba, és bizony sokszor csak menet közben, a nehézségeket saját bőrükön tapasztalva jöttek rá, hogy hol is járnak ők most voltaképpen. Már a NB I-be jutás pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a csapatot alaposan meg kell erősíteni. Az ebbe az irányba tett erőfeszítések végül is sikerrel jártak. Meg kell említeni azonban, hogy a hat játékos jószerével hatfelől jött, s közülük komoly élvonalbeli tapasztalattal csak a sokszoros válogatott Farkas Attila rendelkezett. Sokat jelentett viszont, hogy Tatár István személyében az ifjúsági válogatott edzőjét sikerült Nógrádba csábítani. Tatár a felkészülés során hatalmas munkát fektetett bele a csapat építésébe. A koncepció nyilvánvaló volt: a SKSE-nek erőnlét dolgában kell felülmúlnia a vetélytársakat. A cél, a B csoportban nem elég csupán a kiesést elkerülni, hanem illő lesz elcsípni a középmezőny valamelyik helyezését.
Aztán megkezdődött a pontvadászat. Négy mérkőzés, rögtön négy vereség! A kohászoknak a sorsolás szeszélye folytán a csoport élcsapatai ellen kellett debütálniuk a bajnokságban. Ám ezen túl is egyre nyilvánvalóbb volt, hogy az összeverbuvált gárdának idő kell, amíg valódi csapattá érik. A két ukrán fiú nehezen illeszkedett be, Szebta hamar meg is sérült, a hazai garnitúra számára gondot okozott felvenni a NB I ritmusát, amin nem is nagyon lehet csodálkozni. A szezon középső szakasza változékony szerencsét hozott. A kiesés ellen küzdő vetélytársak közül a TFSE, a Pilar ifjúsági válogatott és a Pécsi Postás ellen megszületett a kötelező győzelem, de Nyíregyházáról és Kecskemétről már vereséggel kellett hazatérni. Különösen fájó volt a kaposvári Honvéd ellen elszenvedett hazai fiaskó.
A hajrában végre igazi ütőképes csapattá formálódott a társaság. Itt érdemes megemlíteni, hogy a gárda elsőszámú erénye a pontos védőjáték és a remek állóképesség. Ezeket csillogtatva sikeredett kivégezni a remek játékerőt képviselő Dunai Kőolaj és Hódmezővásárhely együttesét. Ezen eredmények már igazi huszárbravúrnak számítanak. Ezután esett meg végül a nagykőrösi kisiklás. Mindent összevetve, a kohászok 13 játéknap után 5 győzelemmel, 8 vereséggel, 18 ponttal, a 9. – kieső – helyen várják a január 11-i folytatást, majd az alapbajnokság befejezése után a rájátszás következik. Látván a csapat játékának fejlődését, s ismerve a soron következő ellenfeleket, aligha kétséges, hogy a SKSE képes lesz elmozdulni jelenlegi kedvezőtlen pozíciójából, s végül teljesíti a kitűzött célokat.
