A NB III. Mátra csoportjának vitathatatlanul legjobb nógrádi együttese a SKSE volt az 1989-90. évi pontvadászat során, a dobogó harmadik fokán végeztek. Horváth Gyulával, a csapat edzőjével értékeltük a bajnoki szereplést, s kissé előre is néztünk…
– Mi volt az eredeti célkitűzés a bajnokság kezdetén? – Talán kissé szerénynek tűnik, de mindössze az 5-10. helyezést tűztük ki célul. Azért nem tettük magasabbra a lécet, mert az előző évihez képest, amikor újoncként értünk el nem lebecsülendő eredményt, komoly változások voltak a csapatban. Négyen bevonultak katonának, két játékosunkat a Síküveggyár egyszerűen elrabolt, Kisbali visszatért a SBTC-hez, Gubán pedig súlyos sérülést követően egy év kihagyás után tért vissza közénk. Ezzel magyarázható, hogy 40-45 pont begyűjtését terveztük kezdetben. Szakmai szempontból az új csapattal a megszokott játék újraskálázását kívántuk megvalósítani a középső harmadban vegyes védekezéssel, alkalmazva a lescsapdát, idegenben zömmel kontrára játszottunk, gyengébb csapatok ellen sikerrel kívántunk kísérletezni az egész pályás letámadással. – Aztán alaposan meglódult a szekér. Hogyan módosult közben ez a minimális elvárás? – Féltávnál annyiban módosult, hogy próbáljunk meg minél jobb helyezést elérni, akár a feljutást jelentő első helyet is, melynek elérése esetén a vállalat vezetősége minden segítséget megadott volna a feljebb lépéshez. Kis keserűség van ugyan bennem, mert ennek volt realitása, de így is várakozáson felül szerepeltünk.
– Személy szerint kinek a teljesítményét emelné ki leginkább? – Nem vagyok híve az efféle kiemeléseknek. Ez ugyanis nem egyéni sportág, s év közben az egész csapat megtette a magáét. De, ha nagyon muszáj, házi gólkirályunk, Németh Csaba produkcióját emelném ki. Méltán érdemel elismerést. – A kapus fenomén, Sepp Maier szerint a jó kapus olyan, mint a jó whisky. Minél öregebb, annál megbízhatóbb. Ugyanakkor az együttes kapuját lassan két éve szintén gyerekek védik. A bevonult Somodi húsz évével már szinte matuzsálem. Sokan ezért féltették a csapatot. Mi erről a véleménye? – Somodi távozását követően azonnal a tehetséges Oláh Tiborra esett a választásom, mert nagyon tehetséges. Szakmailag nincs is gond vele, csak gyakran elragadja a hév. Ha tud tanulni a múlt hibáiból, még sok örömet szerezhet mind a csapatnak, mind önmagának. A Romhány ellen bemutatkozott Ispán mindjárt elsőre a mezőny legjobbja volt, s bár egy sorsdöntő gólban benne volt, ugyancsak lehet vele hosszútávon számolni. Ha igazak a hírek, Somodi augusztusban leszerel, s a kapusposzton óriási harc várható. Ez egy edzőnek a legkellemesebb gond.
– Nézzünk kicsit előre is. Hogyan alakul a felkészülés, készülnek-e nagy igazolásokra, s mit vár a következő bajnokságtól? – A felkészülést július 9-én megkezdtük, tehát nem pihentek sokat a játékosok. Nagy nevek igazolását nem tervezzük, mert nincs értelme felforgatni egy jól működő csapatot alapjaiban. Megyén belülről szeretnénk igazolni. A mércét emeltük, az 1-5. hely valamelyikét szeretnénk megcélozni. Mivel a Hatvan feljutott csoportunkból, kihullott előlünk egy „nagy”. Ezért is van realitása a feljutásnak. Továbbá nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt bajnokságban mi kaptunk ki legkevesebbszer, csak a két, már említett csapat rúgott több gólt nálunk, a mi védelmünk kapta a harmadik legkevesebb gólt, és rajtunk kívül mindenkit sikerült legyőzni saját otthonában. Ez így összességében igazolhatja, hogy nem csupán rózsaszín álom a feljebb jutás lehetősége.
