A korábbi években ilyenkor már a tarjáni sízők előkészületeiről olvashattak ezeken a hasábokon. Most viszont már-már félelmetes a csend körülöttük. A csendnek sajnos, alapos oka van, s könnyen előfordulhat, hogy a téli szezonra is állandósul, ugyanis elképzelhető, hogy a korábbi évekhez képest jóval kevesebb sikert érnek el a Petőfi DSE sízői. No, nem azért, mintha hirtelen elfelejtettek volna síelni a szép téli sport tarjáni művelői. Nem! Ők bizony továbbra is kemény munkával készülnek a havas szezonra, s várhatóan sokak közülük ebben a szezonban is a dobogó legmagasabb fokára állhatnak. Egészen biztos, hogy többen világversenyeken is képviselik majd… no nem Salgótarjánt, hanem valamelyik másik magyar várost. Ugyanis napirenden szerepel többük átigazolása másik egyesülethez.
A felsőfokú tanulmányok miatt történő változásokat még meg lehet érteni, bár Bereczki Brigitta Budapesten élve is végig salgótarjáni maradt. Így például azt, hogy a többszörös válogatott Lengyel Ágota, Bekecs Zsuzsa várhatóan a Vasasnak gyűjti a sikereket, míg Horváth Ágota a BKV Előre gárdáját erősíti. Nehéz megbarátkozni azonban azzal az elképzeléssel, hogy a Salgótarjánban élő és itt edző versenyzők közül is sokan, még ha ideiglenesen is, az átadó-listára kerülnek.
A magyarázat kézenfekvőnek tűnik, az egyesület kasszája üres, tehát nincs pénz a versenyeztetésükre, s mivel a világversenyeken való részvételé költségét a Magyar Sí Szövetség az egyesületekre hárítja, az egyesület választhat, vagy fedezi a költségeket, vagy nem. Ha nem, akkor számolnia kell azzal, hogy számottevően csökken versenyzőinek száma. (Az eddig erőn felül fizető szülők pedig nem képesek átvállalni valamennyi költséget.) Lehetne persze más megoldás is, ha azt szeretnénk, hogy ez a sok fiatalt megmozgatható, és Salgótarjánnak hosszú évek óta sikereket hozó sportág ne tűnjön el teljesen. A megoldás nem más, mint a város összefogása, s néhány százezer Ft előteremtése. Ellenkező esetben az is előfordulhat, hogy a Tarjánból most úgymond, ideiglenesen átigazoló sízők elfelejtenek visszajönni, vagy pedig, s erre is mutatnak bizonyos jelek, egy újonnan szerveződő, budapesti székhelyű egyesületbe tömörülnek. Csak reménykedhetünk abban, hogy nem szűnik meg a sízés teljesen Salgótarjánban, és sikerekről is be tudunk még számolni. De addig mi lesz?
