Ez már túlzás, erre azért nem számított senki. A Salgótarjáni KK férfi kosárlabdacsapata vasárnap szinte megsemmisítő 93-69 arányú vereséget szenvedett a csoport leggyengébb tagjának számító Honvéd Bajai SE-TK otthonában. Ez, beszéljen bárki bármit, csúfos kudarc! Egy ilyen meccs után mit lehetne mondani? Talán azt, hogy a fiúk elszégyellhetik magukat. Mi azonban nem mondunk semmit, merthogy legyünk tapintatosak. Mit lehetne szólni még? Talán azt, hogy a csapat becsapta a szurkolókat. Mi azonban most se szólunk semmit, mert a vereség pillanatában inkább támogatni kell a csapatot, semmint a földre tiporni.
Azt is lehetne még mondani, hogy a csapat becsapta a szponzorokat, támogatókat, akik számára a felsőházba jutást, vagy annak esélyét ígérték. Mi azonban nem mondunk semmit. Inkább hallgatunk egy nagyot. Tudniillik ez a fiaskó. És általában a csapat idei, meglehetősen dicstelen szereplése, a legnagyobb kínokat éppen azon vezetők számára okozza, akik éjt nappallá téve, erőn felül igyekeznek megteremteni egy ütőképes, profi csapat létének feltételeit. Itt, ebben az elszegényedett városban! Salgótarjánban ilyen erős játékos keretet még soha nem sikerült összehozni. Vajon akkor mi az oka az eredménytelenségnek? Nos, ez maradjon egyelőre költői, tehát választ nem váró kérdés. A klubvezetők azonban lépéskényszerbe kerültek, úgyhogy valaminek napokon belül történnie kell.
Mi lesz ezután? A felsőház lassan immár tűnő álomképpé fakul. Nagy kérdés, hogy a vasárnapi csapást kibírja-e a tarjáni profi kosárlabda. Vannak, akik remélik, hogy kibírja. Mi azonban most se szólunk semmit. Csak állunk, indolensen. Milyen ember, aki indolens? Először is közönyös, részvétlen egykedvű. Másodszor fájdalmatlan, fájdalomra érzéketlen. Harmadszor felháborítóan nemtörődöm. Netán a SKK-nál is akadnak, akik indolensek?
