Neve: Balázs Erika. Születési helye, ideje: Salgótarján, 1958. augusztus 9. Magassága: 166 centiméter. Súlya: 55 kilogramm. Foglalkozása: a Madách Gimnázium III. osztályos tanulója. Klubja: SKSE. Edzője: Girtl László. A behavazott fehér fáknak, a frissen lehullott puha hónak, mindig van valami különös ünnepélyes varázsa. A táj, vakítóan fehér világa a téli sportot kedvelők, a síelők paradicsoma. Balázs Erika hat éve síel. Szereti, kedveli ezt a sportágat.
– Egészséges, talán az egyik legegészségesebb sportág a síelés – mondja. – A természetben zajlik, szép tájakat láthat az ember. A szüleimmel sokat kirándulunk, szeretjük a természetet. Nálunk egyébként a sportnak hagyománya van, mert édesapám is sportolt, jelenleg pedig játékvezető. Én, mint síelő léptem a nyomdokaiba. – Hogyan kezdődött sportpályafutása? – Ötödikes voltam, amikor először sílécet kaptam. Édesapám nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy síelő váljon belőlem. Sikerült megcáfolnom őt. – Az első lépéseket hamarosan szép sikerek követték. – Tizenhárom éves koromban az úttörő olimpián futásban 9. lettem. Ekkor szakítottam a lesiklással és csak erre a számra készültem. Másik évben szintén az úttörő olimpián futásban 2. helyezést értem el, a biatlont pedig megnyertem.
Balázs Erika 1971-72-ben serdülő, 1973-ban ifjúsági magyar bajnokságot nyert. Abban az évben aranyjelvényes sportoló lett. A magyar bajnokságon, 1974-ben 2., a felnőtt vidék bajnokságon pedig 1. helyet szerzett. A múlt évben tagja lett a magyar utánpótlás válogatott keretnek is. Járt Csehszlovákiában is, ahol a SKSE színeiben a Brezraukov emlékversenyen sí-futásban 28. lett.
– A magyar sísport távol van a világ élvonalától. Ennek megfelelő környezet hiánya is a magyarázata. Nem hat ez kedvezőtlenül a sít kedvelők táborára? – Kétségtelen, hogy nehéz betörni az élvonalba. Aki a középmezőnyben tud végezni, egy nemzetközi versenyen már sikert könyvelhet el magának. A sportág szépsége és a fiatalok lelkesedése feledteti azt, hogy nálunk nem születnek olyan kimagasló teljesítmények, mint amilyenek az állandó hóviszonyokkal rendelkező országokban. – Nyáron hogyan készül fel a versenyidényre? – Elsősorban az atlétákhoz hasonlóan edzenek a síelők. Terepfutás, s a legjobb kiegészítő sportág a tájékozódási futás szerepel a programban. Stílus, mozgásjavítást a görsível gyakoroljuk. – A sífutás egyhangúnak tűnik. – Kétségtelen, hogy monotonnak látszik, de a változatos terep miatt erre nem gondolunk. Mindenesetre a sífutás nagy frissességet kölcsönöz az embernek.
– Legközelebbi versenye? – A magyar és vidék bajnokságra készülök, és természetesen az egyesületi versenyekre is. Jó lenne addig eljutni, mint névrokonom Balázs Éva, aki az innsbrucki téli olimpián 19. lett sífutásban. Persze ahhoz az kell, hogy az elkövetkezendő téli olimpiára kijutó válogatott keretbe sikerüljön bekerülnöm. Ennek tudatában készülök, s a szüleim is nagy figyelemmel kísérik versenyeimet. – Tervei? – Sok mindenre gondoltam már. Mivel szeretem a gyerekeket, azt hiszem az Egri Tanárképző Főiskola testnevelés-földrajz szakára jelentkezem majd.
A minap két idős ember az időjárásról beszélgetett. – A Mátrában leesett az első hó. Bizony, nyakunkon a tél. Talán nem lesz nagy hideg és sok hó. A sísportot kedvelők tábora ezt a hírt viszont nagy örömmel fogadta. Várják – köztük Balázs Erika is -, hogy minél előbb felköthessék síléceiket.
