Máté Csaba az év sikeredzője Nógrádban. Nehéz lenne tőle ezt a tisztséget elvitatni. Aki nem tudná, ő a SKSE férfi közép- és hosszútávfutóinak mestere. Hossza lenne felsorolni, milyen rendű és rangú eredményeket értek el az idén tanítványai, akár itthon, akár az ország határain túl. Ezért csupán annyi álljon itt, hogy versenyzői az év országos bajnokságain hét bajnoki címet, négy ezüst- és három bronzéremmel lettek gazdagabbak. A felnőttek mezőnyében Kadlót Zoltán, két második és egy harmadik, Balázs Dénes egy harmadik helyezést hozott a konyhára egyesületének. Emellett, úgy mellékesen, ötödik lett a plovdivi ifjúsági világbajnokságon, 1500 méteres síkfutásban. El lehetne persze vitatkozni azon, mennyi az edző szerepe a sikerekben. Ő azonban nem sokat morfondírozik ilyeneken. Kadlót, Balázs, Csala, Hoffer és Fejérvári egész évben jó formában versenyeztek, a maximumot hozták ki magukból.
Máté Csaba régi motoros a megye atlétikai életében. Még Mecser Lajossal és Hertelendi Bélával gyűrte együtt a kilométereket. Háromezer akadályon, öt- és tízezer méteren ért el kisebb-nagyobb sikereket. Ma már egy híján ötvenéves. Tizennégy éve kezdett edzősködni. Nem akart, de nagy nehezen rábeszélték. Azóta persze nem bánja, hogy engedett a befolyásnak. A megye atlétikája sem járt rosszul. Amikor Kadlótot a keze alá tették, Máté úgy érezte, vége a világnak. Hízelgett a büszkeségének, hogyne hízelgett volna, hogy ő edzheti a nagynevű versenyzőt, de félt, hogy képtelen lesz megbirkózni a feladattal, s csúful belebukik. Kadlót, hallván vívódását, elé állt, és azt mondta, hogy nem kell izgulni, majd szépen összedolgoznak. Így is történt, azóta is felhőtlen a kapcsolatuk, az eredmények őket igazolják.
Kétkedők persze mindig akadnak. Városszerte beszélik, hogy Kadlót már évek óta az ország legjobb hosszútávfutója lehetne, ha nem edzetné rosszul őt Máté Csaba. Zolinak rengeteg kilométere van a lábában, roppant erős, lassan olyan lesz, akár a súlyemelő, de lassú, ezért rendre lehajrázzák. Nem támad virágos kedve a szakembernek, mikor elővezetem a dolgot. Már miért lenne Zoli Lassú? Három-negyvenhármat fut ezerötszázon, hosszútávfutóknál ez igenis figyelemreméltó teljesítmény. Mecser sem tudott ennél jobbat. Kadlótnak egy a baja, a versenypályán is ugyanolyan udvarias, mint a magánéletében. Hiányzik belőle az a lelki többlet, miszerint „én vagyok a legjobb, akár törik, akár szakad, csakis én lehetek a győztes”. Az is baj, hogy hosszabb idő óta nincsen edzőtársa. Magányos farkasként rója a kilométereket, hegyre föl, völgybe le. Nagy benne a bizonyítási vágy, de nem tudja feltenni az i betűre a pontot. Térjünk még egy pillanatra vissza a rossz edzésre. Ha pocsék az edző, Balázs Dénes miért annyira gyors?! No, vajon miért?…
Egy edzőnek soha nincsen könnyű dolga. A közös nyelvet egyszerre kell megtalálni versenyzővel, szülővel, az iskolával. Máté jól kijön a fiatalokkal. Néha szinte második apjuknak érzi magát. Mindegyik sráccal másképpen kell beszélni. Kadlót kissé magának való. Mindene a családja, hozzá ezen keresztül lehet közelíteni. Felnőttként kell kezelni őt. Balázzsal más a helyzet, neki lehet támadni, legorombítani. Sokat vitatkoznak, valahogy végül mégis mindig kiegyeznek. Dénes olykor méregből is egészen kellemes időket fut. Talán minden verseny előtt jól fel kellene haragítani? A szakvezető egyébként Balázs vb-eredményét tartja edzői pályafutása csúcsának. Az előrelépés bizonytalan, mert nagyrészt pénzkérdés. Kellene egy műanyag pálya, ez lenne az előrelépés záloga, de nem kerget könnyelmű álmokat. Én még megkérdezem: hogyan ismernek el nálunk manapság egy sikeredzőt? Mondja, nem szokott ő ezen gondolkozni. Akinek állandóan a pénz jár az eszében, nem tud a munkájával foglalkozni, elhagyják az eredmények. Főállásban a SKÜ dolgozója. Anyagi gondjai nincsenek, de ahogy mondja, kevéssel is beéri.
