A közelmúltban rendezett két országos versennyel ugyan már megkezdődött az 1986/87. évi sífutóidény, mégis, mikor Vincze Istvánnal leülünk, hogy alaposan megtárgyaljuk a Salgótarjáni Petőfi SE mindennapjainak életét, a kitűzött feladatokról beszélgessünk, először a múltról váltunk szót. Pontosabban az előző szezonról, mely az egyesület történetének egyik legsikeresebb esztendeje volt. 23 országos bajnoki cím fémjelzi a tarjáni sífutók eredményeit. Természetesen ez a szám magában foglalja nemcsak a felnőttek, hanem a legkisebbek, a serdülők elsőségeit is. Ez a tény reményt ad, hogy még hosszú éveken át a Petőfi SE bajnoki aranyérmeinek örülhetünk, hiszen az ifjú reménységek sokáig a trónon maradhatnak, csak egy-egy korosztállyal előrelépve kell évről évre bizonyítaniuk.
Az előző idény eredményeit értékelve a vezető edző hangsúlyozza: örömteli a tavalyi jó szereplés, mert több erősségük – így Bolla, Géczy, Verebélyi, Horváth -, bevonult katonának, s személyükben több aranyjelvényest vesztettek el. Velük együtt bizonyára még több első helyet szereztek volna. Lényeges, hogy a serdülő korosztályúak 13 országos bajnokságából kilencet a tarjániak nyertek, az eresztvényi úttörő olimpián pedig mindössze két versenyszámban nyertek más megyebeliek. Itt is taroltak a petőfisek, akik általános iskolájuk színeiben, de igazolt versenyzőként indultak. Ezért is tartják a Petőfi SE-ben saját sikernek az úttörő olimpiai bajnoki címeket is. Miközben három legismertebb salgótarjáni sífutó, Galbács, Bereczki és Ipacs válogatottságáról, versenyeiről beszélgetünk, lassan elérkezünk a mához, a már javában folyó síidény eseményeihez.
Vincze István a hosszú hónapokon át tartó felkészülésről, annak nehézségeiről mesél. Május első napjaiban kezdődött a sífutók alapozása, s ez egészen december elejéig tartott. Hó ugyan nem volt, de megtette a gyakorlás terepének a száraz talaj is. Naponta hosszú kilométereket futottak a versenyzők, de nem hiányoztak a kondicionáló edzések sem a programból. És ha már nyáron nincs hó, valamilyen versenyen le kell mérni a felkészültséget. Így a sífutók közül sokan indultak atlétikai viadalokon, honvédelmi összetett versenyeken. Ez utóbbi sportágban négyen nemzetközi erőpróbákon is részt vettek. Ipacs, Vadas, Géczy és Horváth a szocialista országok nemzetközi versenyén Kubában járt. A felkészülési időszak időrendjét követve már az augusztusi eseményeknél tartunk. Ebben a hónapban kerül elő a kerekes sí. A vezető edző mondja, hogy ezek beszerzése nehéz. Meg azután csak a közutakon tudnak gyakorolni, a bitumeneseken, ez viszont veszélyes. Ami viszont tény, aki a havon is jól fut, az a kerekes sível is könnyen boldogul. Újra Galbács és Bereczki neve kerül szóba. Mindketten indultak jó néhány nemzetközi kerekes síversenyen, szép sikerekkel.
Régi hagyomány az egyesületben, hogy a havas felkészülést Donovalyban kezdik. Így volt ez decemberben, amikor kéthetes edzőtáborozáson vett részt a csapat az Alacsony-Tátra síparadicsomában. Végre mindenki hóra szállhatott, ideális feltételek mellett gyakorolhattak a Petőfi SE sportolói. A karácsonyi ünnepek után, már a hazai hóviszonyok is megfelelőek voltak a sífutásra. A csapat Galyatetőn folytatta a felkészülést, s indult a két idénynyitó versenyen is. Ezt március végéig szinte minden hétvégén újabbak követik. Most vasárnap a miskolci erőpróbán indulnak a tarjániak. Milyen terveik vannak? Vincze István határozottan és egyértelműen fogalmaz: tartani akarják az elért szintet, nem adják alább! Reménykednek, hogy a februárban leszerelő fiúk visszatérnek hozzájuk, s akkor tovább szaporíthatják az országos bajnoki aranyérmeik számát.
Néhány technikai jellegű dologról is váltottunk szót. A vezető edző mondja, hogy stabilizálódott a Petőfi irányító testülete. A szakosztályvezetés heti rendszerességgel ülésezik. A téli időszakban van is miről diskurálniuk. Aztán megemlíti, hogy bővült az edzői létszám is. Földi László és Vadas István mellé leszerződtették Szablár Andrást, a magyar válogatott keret korábbi edzőjét. Ő a tarjániak válogatottjainak és Budapesten tanuló, de a Petőfi színekben versenyző sportolóinak a munkáját vezeti. Tervezik, hogy a februárban leszerelő Bollát is edzőként foglalkoztatják majd. Megoldódtak a technikai vezetői gondok is: Sulyok Zoltán látja el ezeket a teendőket, – jól. Van szakosztályi orvosuk is dr. Vexler György személyében. Röviden: együtt a stáb.
Mielőtt búcsúzunk a vezető edző megkér, okvetlenül írjam meg, milyen jó a kapcsolatuk a Petőfi Sándor Általános Iskolával és a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolával. Versenyzőik többsége ezekben az intézményekben tanul, s az itteni igazgatók lelkesen, odaadóan támogatják a síszakosztályt, tevékeny részesei a sikereknek. Céljaik azonosak. Azt szeretnék, hogy a legkisebbek – Balla Eszter, Horváth Ágnes, Vadas Mária, Huszár Erik, Czene Csaba és társaik -, néhány év múlva már felnőttként, a salgótarjáni színek képviseletében érjenek el nagy sikereket. Ezért dolgoznak, ezért segítik az iskolavezetők a St. Petőfi SE munkáját.
