MALÉV OCC CS – Salgótarjáni KK 57-63 (31-33), Budapest, Nagyszalonta út, 200 néző, v: dr. Valovics, dr. Szakáll. MALÉV: Judik (6), Hász, Abeljanov (18), Jánosi (4), Molnár (3). Csere: Papp (11), Misek (9), Hamar (2), Hensch (4). Edző: Domokos Ákos. SKK: Skurin (12), Haszjanov (16), Fekete Cs. (7), Berkics (20), Földesi (5). Csere: Bede (1), Molnár (2). Edző: Farkas Attila, Laczkó Sándor. Az eredmény alakulása: 2. perc: 0-5, 8. perc: 12-12, 10. perc: 16-22, 17. perc: 24-30, 23. perc: 34-39, 26. perc: 36-44, 32. perc: 48-49, 36. perc: 52-56. Kipontozódott: Berkics a 31. percben, Hász 0 33. percben.
Már jóval a mérkőzés előtt érződött a tarjáni táborban a nagy feszültség, idegesség. Az elmúlt hetekben, hónapokban elvégzett munka sem nyugtatta meg a kedélyeket. Mindenki várta, hogy végre bizonyítson a csapat, és ez rányomta bélyegét a találkozóra. A mérkőzésre szép számmal érkeztek szurkolók Salgótarjánból is. Voltak, akik a csapattal, voltak, akik saját autóval érkeztek a bajnoki nyitányra, így hamisítatlan tarjáni hangulat uralkodott a NB II-es színvonalú pályán. Farkas és Laczkó magas szerkezetű csapattal kezdett, hogy a lepattanók minél nagyobb számban kerüljenek a Fekete Sasokhoz, ugyanis új palánkot és gyűrűt szereltek fel a bajnoki rajtra. Ez a tény sajnos igencsak meglátszott a dobóteljesítményeken, így a salgótarjániak nem tudtak elhúzni rutinos ellenfelüktől, amelynek tagjai nem akarták olcsón adni a skalpjukat.
A végig szoros, fej-fej melletti küzdelemben egy-egy Berkics, Haszjanov vagy Skurin megmozdulás jelentett élményt a tarjáni szurkolóknak, míg a másik oldalon Abeljanov villantott fel pillanatokat régi, klasszikus megmozdulásaiból. Rajta kívül csak Misek lendületes játékának örülhettek a repülősök. Judik Béla, akinek feladata lett volna a MALÉV összefogása, irányítása, csak vergődött Földesi és Haszjanov szorításában, így a keze helyett inkább a szája járt. A SKK-ban Berkicset nem tudták tartani, bár az eredményes befejezés néha elmaradt, ráadásul a játékvezetők nem szimpatizáltak a Sasok középjátékosával, így hamar kipontozódott. Haszjanov tatár őseinek hevével tört az ellenfélre. Minden megmozdulása életveszélyes volt, Skurin néha elmélázott a védekezésben, de hasznos tagja tudott lenni a csapatnak, sorsdöntő pontokat szerzett. Földesi szürkébben játszott a tőle megszokottól, de védekezésben megkeserítette ellenfele dolgát, és segített összefogni a gárdát. Fekete Csabának voltak nagy pillanatai, szép kosarai, szerzett labdái, de néha-néha kikapcsolt, nem találta a helyét. Bede csereként állt be, ezért nem tudta átvenni a játék ütemét, vibrálását. Molnár már sokkal jobban oldotta meg a rászabott feladatot, hasznosan játszott.
A találkozó végén a játékosokon, de főleg az edzőkön és a klub vezetőin látszott a megkönnyebbülés. Úgy érezték, hogy ezzel a hagyományölő (a SKK NB I-es négy éve alatt először győzött az idénynyitón) diadallal megtették az első lépést a siker felé. A következő mérkőzések már jobb, felszabadultabb, látványosabb játékot kell, hogy hozzanak. Annál is inkább, hisz az elkövetkezendő négy szombaton, hazai pályán játszanak a fekete Sasok, kiegészülve a sérüléséből felépülő Kovács Nándorral és még egy húzóemberrel, akinek ügye a hét elején várhatóan rendeződik.
