Kosárlabda, NB I/B B1-csoport, férfiak. KNC-Fekete Sasok – KKK-DKG-EAST 81-75 (18-20, 11-25, 32-11, 20-19), Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 300 néző, vezette: Nagy I. L., Görgényi. KNC-Fekete Sasok: Major (12), Tiba (23), Ughy (29), Hartvich (12), Czibere. Csere: Kiss K. (4), Nagy B. (1), Radonjics. Edző: Farkas Attila. Kanizsa KK-DKG-EAST: Godena (28), Gáll (3), Horváth I. (15), Sági (5), Zsámár (12). Csere: Ágfalvi (12), Pallag. Edző: Földesi Attila. Az eredmény alakulása: 3. perc: 9-4, 8. perc: 13-16, 14. perc: 22-30, 17. perc: 27-37, 23. perc: 39-48, 25. perc: 49-48, 34. perc: 69-63, 39. perc: 73-72.
A KNC-Fekete Sasok együttese szombaton este a négy közé kerülés szempontjából gyakorlatilag tét nélküli találkozón fogadta a Kanizsai KK-DKG-EAST együttesét, ugyanis a legutóbbi fordulóban elszenvedett vereségeikkel a továbbjutás már mindkét együttes számára elérhetetlen messzeségbe került. Az ilyen találkozón pedig kétségtelenül a szakvezetők egyik legkomolyabb feladata játékosaik motiválása – hagyjuk most a matematikai esélyeket -, hiszen hogy ki az ötödik vagy éppen a hatodik helyezett, majdhogynem teljesen mindegy, a végső bajnoki sorrend úgyis a helyosztókon dől majd el. A SMAFC ellen már bevetett letámadással kezdték a találkozót a Farkas-tanítványok, aminek köszönhetően szemvillanás alatt ötpontos előnyre tettek szert a kivédekezett akciók után ezúttal eredményes tarjániak. A kezdeti lendület azonban hamar alábbhagyott és az első meglepetésükből szép lassan felocsúdó vendégek, a palánk alatt igen jó hatásfokkal tevékenykedő Godena, valamint Horváth találataival átvették a vezetést. Ehhez persze kellett a hazaiak védekezésének gyengülése is, valamint az, hogy a házigazdák támadásban meglehetős kínok árán tudtak csak eredményesek lenni (18-20).
A második felvonás – amely már mérkőzések óta kritikus időszak a Sasok számára -, sajnos ismét Majorék vesszőfutását hozta. A zalaiak mindjárt kezdésképpen egy tíz-kettes három percet produkáltak, ami az addig sem éppen eufóriában küzdő tarjániaknak látszólag a maradék kedvüket is elvette. A hazaiak közül szinte csak Tiba lelkesedését lehetett dicsérni, a hazai kapitány példája azonban nem volt ragadós, társai szinte egykedvűen vették tudomásul, hogy egyre nagyobb hátrányba kerülnek. Farkas Attila hiába próbált cseréket bevetni, ekkor úgy tűnt, ezen az estén semmi sem mentheti meg a hazaiakat a kudarctól. A zalaiak ugyanakkor Zsámár révén rendületlenül meneteltek a végső győzelmük felé, amelynek megszületésében ekkor nagyon kevesen kételkedtek a sportcsarnokban tartózkodók közül.
Szerencsére a szünet után visszatérő tarjániak rögtön jelezték, hogy ők azon kisebbséghez tartoznak, akik még nem könyvelték el a vereséget. Az első félidőt a kispadon töltő Kiss Károly beállítása remek húzásnak bizonyult, vele ugyanis egycsapásra lendületesebbé vált a vendéglátók játéka. A felzárkózáshoz persze az is kellett, hogy az első játékrészben rengeteg dobást elhibázó házigazdák kezdtek nagyon pontosan célozni, olyannyira, hogy rövid időn belül Tiba, Hartvich és Ughy is triplát dobott. Öt percre volt szükségük s felpörgő vendéglátóknak, hogy ledolgozzák félidei tizenhat egységnyi hátrányukat – 22-3-as nyitány -, sőt, a visszaszerzett előny szép lassan gyarapodni kezdett (60-52). A Sasok szárnyalását látva önkéntelenül is megfogalmazódott a kérdés az emberben: ha így tudnak játszani, akkor miért kellett az első húsz percben a frászt hozni a lelátón helyet foglaló szurkolókra? A kérdés ezúttal költői marad, ám tény, hogy a harmadik felvonást végül huszonegy pont különbséggel megnyerő hazaiak teljesítményében száznyolcvan fokos fordulat állt be a szünet után.
A záró tíz percnek ötpontos hazai vezetéssel indultak neki a csapatok és úgy tűnt, a rémálomszerű kezdés után végül is megszületik a várt salgótarjáni siker. Három perccel a zárás előtt nyolc ponttal tartottak előrébb a Sasok, ám ekkor újabb, némileg váratlan fordulatot vett az események menete. A tarjániak ugyanis – elsősorban Ughy révén -, rendre felelőtlenül elszórták a labdákat, míg Gondáék kíméletlenül értékesítették a lehetőségeiket, így egy perccel a dudaszó előtt már 73-74 állt az eredményjelző táblán, sőt, a vendégek támadhattak. Ekkor azonban akcióba lépett a remek teljesítménye ellenére kis híján a csata tragikus szereplőjévé váló Ughy, aki villámgyors mozdulattal szerelte Horváthot és visszavette a vezetést. Alig több mint egy támadásara való idejük maradt a kanizsaiaknak, hogy bedobják győztes kosarukat, csakhogy ekkor szinte lemásolva előző mozdulatát, Ughy újra kivarázsolta a vendégek irányítójának kezéből a játékszert, aki csak sportszerűtlen hiba árán tudta megakadályozni a zöldek nyolcasát a kosárszerzésben. Azaz következett két büntető, amelyek után ráadásul a Sasoknál maradt a labda. Persze a hazai kedvenc nem hibázott a „körtéből”, majd az oldalbedobás után még Hartvich is betalált, végérvényesen eldöntve a nagy küzdelmet hozó csata sorsát.
Farkas Attila: – Örülök neki, hogy a játékosok elsősorban önmaguknak bebizonyították, hogy mit tudnak. Nagyon bízom benne, hogy a továbbiakban a második félidőben mutatott koncentráció és hozzáállás fog jellemezni minket. Gratulálok a csapatnak! Földesi Attila: – Ezt a mérkőzést kétszer nyertük meg és kétszer veszítettük el. Tizenhat pontos vezetésünk után a második félidőben remekül játszó Salgótarján fordított, ám a végén mégis győzelmi esélyeink voltak, azonban két egyéni hiba megpecsételte a sorsunkat. Csak gratulálni tudok a hazaiaknak, akik végig tudtak koncentrálni.
