Bolyki István 1929-ben született. 1948. novemberében került a SSE-hez. Munkahelye az acélgyárban volt, ahol társpénztári számfejtőként dolgozott. 1949-ben hármasugróként észak-magyarországi csúcsot futott, s még abban az évben bekerült a válogatottba. A magyar bajnokságon ezüstérmet szerzett. A kiváló atléta 1950-ben vonult be katonának a Bp. Honvéd sportszázadához, s további sportpályafutását ott folytatta 1960-as visszavonulásáig. Ez idő alatt kétszer ugrott magyar csúcsot (15.32 m és 15.41 m), és az érdemes sportoló szintet érte el. Többször nyert magyar bajnokságot és 32-szer volt válogatott. Elvégezte időközben a Testnevelési Főiskola tanári szakát. Tiszti rendfokozatot kapott, és az Egyesített Tiszti Iskolán tanított. A Zalka Máté Műszaki Főiskolán 15 évig volt tanszékvezető tanár, innen ment nyugállományba, mint alezredes 1984-ben. Bolyki eközben a Bp. Honvédnál szakedzőként több magyar rekorderversenyzőt nevelt.
