Nem tudom, Czikora Zoltán vendéglőjében kapható-e keserűvíz, de amikor legutóbb Horváth Gyulával ott, kedvenc törzshelyén találkoztunk, látva az arcát, úgy tűnt, mintha a tarjáni Acél SE mindenese jócskán fogyasztott volna valami hasonló nedűt. A kék-fehérek elnöke-edzője-szertárosa-mosónője-menedzsere az őszi szezon értékelésén túl elkeserítő helyzetükről is beszámolt. Pedig 2001.-ben fennállásának 100. évfordulóját ünnepli a Sese. Ünnepli?
– Sikerült kibogozni a „felkészülési görcsöt”? – Az ősz eleji felkészüléskor kilenc játékos távozott: Szabó, Babják, Oláh S., Garami, Sándor N., Mánczos, Horváth, Laczkovich, Czene, akik közül heten stabil csapattagok voltak. Nagy Sz., Botos, Kongorácz, Jávori és Béres viszont új játékosként erősítette a gárdát, amelyet az első öt hely valamelyikére vártam. – Ehhez képest hátrább végeztek… – A kilencedik helyre futottunk be, de ha olyan jól játszanak a fiúk, mint a Bercel, a Diósjenő, vagy a Héhalom ellen, teljesen másképp alakult volna az őszi sorrend. – Mit mond a házi „kisokos”, Horváth Gyula statisztikája? – A 15 meccsből 4 döntetlen és 5 vereség mellett 6-szor győztünk. Az otthoni mérlegünk az előbbi sorrend értelmében 8-2-2-4, az idegenbeli pedig 7-2-3-2. Az összteljesítmény 49 százalékos. A házi pontozásos ranglistát Kongorácz vezeti 6,2 pontátlaggal, utána Szikora (6,071), Németh (6,0), Fancsik (5,8), valamint Sándor A., és Tábori (5,7-5,7) következik. A legjobb góllövőnk Fancsik hat találattal és Oláh L. 5 góllal. A szezonban 28 sárga lapot és 2 pirosat gyűjtöttünk be.
– Mi volt a célkitűzése az eléggé képlékeny csapattal? – Az egységes, összeszokottságot sugárzó csapatjáték kialakítását szerettem volna elérni, ami korábban jellemezte a csapatot. Mivel a fizikai képességeket könnyebb fejleszteni, elsősorban ezen keresztül próbáltam az élmezőnyhöz felzárkózó együttest kovácsolni a túlnyomórészt fiatal játékosokból. Az Ipolyvece elleni meccs kivételével, mindenkivel partiban voltunk, s az edzéseken is jó hozzáállást tapasztaltam, de az, az igazság, hogy a lelkesedés tüze jobban is loboghatott volna. – Milyen focitavaszra számít? – Csapatunk nem gyengül, bár a távozók között emlegetik Sándor Attilát. A Karancslapujtő felé kacsingató Attila megyénk egyik legtehetségesebb játékosa. A kölcsönbe kapott Béres is visszatér Ceredre, Nagy Szilárd pedig hallomásaink szerint Kazáron edz. Keretünket bővítheti Tőzsér Zsolt Mátranovákról, valamint Szeles Tamás Mátraterenyéről. Bízom abban, hogy ütőképesebb csapatot sikerül pályára küldeni tavasszal, s ez főként már a következő bajnokságban, a Sese jubileumi évében mutatkozik majd meg eredményekben.
– Lesz-e 2001-ben Sese-Stécé rangadó? – Rajtam nem múlik, de ez sajnos kevés. Mint ahogy a klub éves költségvetése is, amit sokszor tízezer forintjával szedek össze. A 3,2 millió forint tetemes részét a létesítmény fenntartásra, az áramszámla és a vízdíj kifizetésére kell fordítani. Aztán ott van még a fűnyírás, a csapat utaztatása, a mosópor beszerzése, bár lassan már nem lesz mit mosni, elkopik a szerelésünk. – A kilincselésen kívül honnan tud pénzt szerezni? – A reklámszerződésekből, a létesítmény bérbeadásából és pályázatok írásából. – Ünnepség csak lesz 2001-ben… – Terveim, édes álmaim jócskán vannak a 2001. április 23-i 100 éves jubileumra. Remélem, valóra válnak, de ehhez az is kellene, hogy minél többen támogassák annak a nemes hagyománynak az ápolását, amelynek aktív megtestesítőjeként ez a kék-fehér csapat 99 év alatt minden tőle telhetőt megtett.
Horváth Gyulától még egy „átköltött” pitagoraszi mondást is sikerült kicsalni. Az eredeti így hangzik: Mérd a mérhetőt és a nem mérhetőt, tedd mérhetővé. A „horváthi”: Mentsd a menthetőt és a nem menthetőt, tedd menthetővé. A mindenes, csupaszív szakember nyolc év alatt az „egy mindenkiért” elv alapján tartotta életben a Sesét. Most, a jubileumhoz közeledvén megérdemelné az elv fordított sorrendjének a felállítását. A Sese és Salgótarján javára.
