Kadlót Zoltán, a Salgótarjáni Kohász Diák Atlétikai Sportegyesület 37 éves hosszútávfutója a maga nemében „egyke”. Mégpedig azért, mert aligha van még rajta kívül egy olyan versenyző kis hazánkban, aki ebben a korban hozzá hasonló teljesítményre és eredményre lenne képes. A népszerű „Kagya” tizennyolc éve van sportága honi élvonalában, s egyelőre esze ágában sincs befejezni a pályafutását, hiszen tartani tudja a lépést a fiatalokkal. Kadlót Zoltán 1974-től igazolt versenyző, az SKSE volt az anyaegyesülete. Azóta olyan sok kilométert hagyott maga mögött, hogy háromszor körbe futhatta volna a földet. Serdülőként és ifjúságiként is a legjobb hazai versenyzők közé tartozott, s 19 évesen nyerte első bronzérmét a felnőttek között, 5 ezer méteren lett harmadik. Zoli barátunk dicsőséglistáját hosszú lenne felsorolni. Legyen elegendő annyi, hogy sokszoros magyar bajnok és még többszörös magyar válogatott. A vele egy időben kezdők már réges régen szögre akasztották a futócipőjüket, ő azonban máig versenyez, nem gondol a visszavonulásra, mi több, nagy terveket forgat a fejében. Mielőtt azonban az elképzeléseiről váltanánk szót, tekintsünk vissza a közelmúltba.
– Milyen év volt számodra 1999? – kérdeztem tőle. – Közepes évet zártam – felelte. – Ámbár az indulás remekül sikerült, hiszen életemben először eljutottam a nagy vízen túlra, meghívásra február elején Puerto Ricoban félmaratonin álltam rajthoz. A zord télből a kellemes nyárba való csöppenés jót tett a lelkivilágomnak, hiszen kizökkentem a téli felkészülés monotóniájából. Hazatérve aztán megint hó, hideg és fagy fogadott, ennek következtében nehézkessé vált a felkészülésem. Ráadásul klubom sem volt, mert a Salgó-Öblös Faipari SC-nél már nem, az SKDASE-nél még nem voltam, s mindez rányomta bélyegét az egész évemre. – Éspedig? – Egyesületen kívüliként nem vehettem részt az 5 ezer és 10 ezer méteres bajnokságon. Helyettük meghívásos utcai versenyeken indultam külföldön, legtöbbször sikerrel. Például az ausztriai Fronleitenben, Steyrben és Welsben első, a németországi Hamburgban és az olaszországi Szicíliában harmadik helyezést értem el. Aztán elérkezett a Bécs-Budapest szuper-maratoni, ahol ezúttal a Bábolna csapatának tagjaként hatodszor győztem, s ezzel csúcstartó lettem (kétszer ezüstérmes csapatnak volt a tagja a szerk.). Az évzárásra nem lehet panaszom, hiszen a novemberi mezei futó ob-n egyénileg ötödik, csapatban harmadik lettem.
A tél maga a szenvedés Kadlót Zoltán és társai számára. A hó és a jég fogságában nem lehet futni, az országúton, a mellette elrobogó személyautók és kamionok társaságában pedig nem éppen életbiztosítás róni a kilométereket. Így is 160-180 kilométert hagy maga mögött hetente. A mostoha körülmények miatt egy hónapot csúszik a felkészülése, holott március 12-én, az olaszországi Vigaranoban meghívásos maratonin kellene rajthoz állnia.
– Megvallom, tartok a versenytől – ismerte el, – hiszen életemben először és utoljára tizennégy évvel ezelőtt indultam maratonin. Kellő tapasztalat híján annyira kifutottam magam és annyira kiszáradtam, hogy harminc kilométer után feladtam. Most nem szeretnék így járni. Egyébként a terveim között szerepel, hogy megfelelő felkészülés után egyszer jó maratonit fussak. Szerintem képes vagyok 2 óra 15 perc – két óra 18 perc közötti időeredményre. – Hogyan alakul az idei programod? – Április közepén rajthoz állok a félmaratoni országos bajnokságon, ahol egyéniben, az első hatban szeretnék végezni. Ha lesznek társaim, csapatban dobogóra állhatunk. Ezután meghívásos külföldi utcai versenyeken veszek részt, majd következnek a pályabajnokságok. Öt- és tízezer méteren egyaránt dobogó közeli helyezést remélek. A Bécs-Budapest szuper-maratonin természetesen rajthoz állok, amennyiben lesz csapatom. Az év hátralévő időszakában megint csak meghívásos külföldi viadalokon veszek részt, mivel élni is kell valamiből. – Erről jut eszembe, versenyszerűen sportolni nem olcsó mulatság. Ki a támogatód? – Öt éve az Adidas a főszponzorom, amelytől felszereléseket kapok. A cég segítsége nélkül nagyon nehéz lenne… – Ha jól számolom, tizennyolc éve vagy sportágad hazai élvonalában. Reménykedsz a húszéves jubileumban? – Határozott szándékom, hogy két év múlva is ott legyek a legjobb hazai hosszútávfutók között. Bízom benne, elkerülnek a sérülések. – Nos, akkor vendégem vagy 2002-ben egy kiadós jubileumi beszélgetésre. – Jó lenne…
