Az 1990. év legjobb felnőtt férfi sportolója Nógrád megyében Kadlót Zoltán lett. A SKSE rokonszenves atlétája tavaly nem csak mennyiségre teljesített sokat, adott a minőségre is. Többek között alig telt el az esztendőből öt perc, máris megnyert egy futóversenyt, és a versennyel együtt egy Trabant személygépkocsit… – Erre mondják, kezdetnek nem rossz! – Hát igen. Kezdetnek. De sajnos a folytatás elmaradt, pedig én igazán akartam szállítani a további sikereket is, csak éppen nem jött össze. – Csak nem vagy elégedetlen önmagaddal? – Azon túl, hogy szerintem az ember sohasem lehet önmagával elégedett, szerintem mást is letörne, ha csak egyetlen fontos versenyt nyerne egy évben, aztán meg minden balul ütne ki. Nem sikerült nyernem az országos bajnokságon, sem ötezren, sem tízezren nem értem el azt az időeredményt, amire pedig képesnek érzem magam. – Serleggel a kezemben én nem siránkoznék. Ezek szerint nem is számítottál az elsőségre? – Nem nagyon hittem benne. Mindenesetre az idei edzésadagok végzése közben ez mintegy doppingként fog hatni rám. Hogy ez mire lesz elég ellenfeleimmel szemben, az majd kiderül.
– Van neked más doppingszered is, ha jól tudom. A család… – Igen. Sajnos elég keveset vagyok velük, de lélekben mindig velem vannak, bárhol álljak is rajthoz. Ez nem mindenkinél van így, de én kifejezetten értük futok. Feleségem most is elkísért a díjátadásra, a két gyerek pedig már biztosan nagyon várja haza az apucit, mert Svájcból most értem haza néhány órája, ahol versenyeztem. – Ki egyengeti külföldi útjaidat? – Még tavaly kerültem kapcsolatba egy budapesti menedzserrel, Tóth Lászlóval. Évente 8-10 versenyt szervez nekem, mezei és pályaversenyeket egyaránt. Erre szükség is van. Összejönnek néha nagy mezőnyök, kemény ellenfelek, és pénzügyileg sem járok rosszul. Ezzel persze együtt járnak olyan hátrányos tényezők is, hogy december 30-án még Zürichben versenyeztem, szilveszter éjjel pedig a fáradtság miatt, csak harmadik lettem azon a futáson, amit tavaly megnyertem. Nem sok hiányzott az elsőséghez most sem.
– Mennyit edzel? Biztos valami irdatlan mennyiséget futsz naponta. – Sokat, de nem eleget. Régen a legendás Mecser Lajos naponta körbefutotta Salgótarjánt (edzésadagján felül), de hiába fut a magyar élmezőny akármennyit, az 5000 méteres országos csúcsot még mindig Mecser tartja. Ez azért mond valamit. Érzem és tudom, hogy bennem van öt- és tízezren is a jobb, sőt sokkal jobb eredmény, de kellő időben nem tudom elővarázsolni magamból. Az OB-n szerzett 2. és 3. hely is ezt mutatja. Tízezren fél percet tudnék még javulni szerintem. – Már 1982 óta válogatott kerettag vagy. VB-re, olimpiára nem vágyódsz? – Ha csak valami különleges kiugró eredményt el nem érek, nem hiszem. Egy világversenyre csak országos csúccsal lehetne kijutni. Az időeredményeim fejlődését nézve ez hiú reménynek tűnik. De én lennék a legboldogabb, ha a stopperek rácáfolnának a szavaimra.
Ha elérhetetlennek tűnő álmokat nem is kerget Kadlót Zoltán, azért bizakodással várja 1991-et. A díjnak szemlátomást örült, de sokkal boldogabb lenne, ha az új versenyévadban minél több elsőséget sikerülne szereznie riválisaival szemben. Mondjuk, az OB-n. Mert az mégis más…
