Idén már tizedik éve utaztak salgótarjáni futók az észak-olaszországi Vigaranóba, hogy a jelentős múlttal rendelkező utcai versenyen elinduljanak. Ezúttal a mieink legjobb futói alkották a csapatot, és ezt az eredmények is igazolják. A Salgótarjáni Atlétikai Club mind a négy indulója szerepelt már a megyeszékhely olasz testvérvárosában, így a rutin is sokat segített nekik abban, hogy az elmúlt hét végén a második helytől az ötödikig valamennyi helyezésből hozhattak haza egyet-egyet a közel kilencszáz rajthoz álló elől.
A hölgyeknél Papp Ildikó a tavalyi eredményét megismételve lett második. A 11,4 kilométeres távon ugyanaz az olasz futónő verte meg, aki tavaly, igaz őt két edzőtársa is segítette a küzdelemben. A 2004-es éve legjobb felnőtt tarjáni sportolónője bár javított az előz évi idején, a 45:40-es idő azonban kevésnek bizonyult a két évvel ezelőtti vigaranói győztesnek az idei sikerhez. – Férfi maratonistákkal futottam végig a távot, mert az volt a számomra megfelelő iram. Nagyon szeretem ezt a versenyt, mert a szervezés és az időjárás is mindig fantasztikus. Örülök az idei eredményemnek, az elkövetkező években is szeretnék indulni ezen a futáson – értékelt Ildikó.
A vigaranói futófesztiválon másodszor rajthoz álló Molnár Dániel (SAC Salgó-Sík) a tavalyi évvel ellentétben most a maratoni távot választotta, és bizony nem is bánta meg, hiszen ezen a távon az elmúlt évekhez képest kevésbé gyors futók álltak rajthoz, és így Dániel a harmadik helyen ért célba. A második helyezett csak jobb hajrájával tudta megelőzni a salgótarjáni futót, az első helyezett viszont öt perccel előttük nyerte a versenyt. – Durván harmincöt kilométer után jött el a holtpont számomra, akkor egy kicsit veszítettem a tempómból, de összességében nagyon boldog vagyok, hogy ilyen elől tudtam végezni. Az okozott egy kis nehézséget, hogy még nem volt milyen időeredményhez viszonyítanom, hiszen ez volt életem első maratonija. Szerencsére az elmúlt hetekben rakoncátlankodó térdemben most nem éreztem fájdalmat, így ez nem hátráltatott a futásban. Jól éreztem magam, szívesen indulnék újra jövőre is – kommentálta futását Dániel.
Az idősebbek közül a Dánielhez hasonlóan második alkalommal induló Kadlót Zoltán, és a már többször rajtoló Langer Olivér (SAC-Wink) is a 11,4 kilométeres távot választotta. A rajt után öt futó – köztük a két tarjáni – elszakadt a mezőnytől, majd fél távnál az első három robbantott, „Kagya” viszont a fájós lába miatt nem tudott velük tartani, míg Langer „követési távolságon belül” haladt csapattársa mögött. Végül az előbbi futó alig elmaradva a másodiktól és harmadiktól lett negyedik, míg Langer hozzájuk képest egy percen belüli hátránnyal az ötödik helyen futott be. – Két hete erős húzódást éreztem a vádlimban, így csak a verseny hetében tudtam erősebb edzéseket végezni. Amikor a táv felénél az első három ritmust váltott, én éreztem a lábamban a fájdalmat, ezért nem tudtam velük tartani, és csak a saját tempómat tartottam. Tudom, hogy a sportban nincsen olyan szó, hogy ha – mesélt Kagya.
– A verseny végére eléggé elzsibbadtak a lábaim és el is fáradtam, de összességében elégedett vagyok a teljesítményemmel. Nagyon sajnálom, hogy nem a maratoni távon futottam, ha előre tudom, hogy nem indulnak erős futók, és az elmúlt évekhez képest ennyire gyenge eredménnyel nyernek, biztos vagyok benne, hogy a hosszabb futást választom. Szeretem az olasz versenyt, mindig jól érzem magam Vigaranóban – emlékezett vissza Olivér.
A tarjániak eredményei: 11,4 km (227 induló). Nők: 2. Papp Ildikó 45:40 perc. Férfiak: 4. Kadlót Zoltán 37:23, 5. Langer Olivér 38:11. Maraton (643 induló). Férfiak: 3. Molnár Dániel 2:36,40 óra.
