Tavaly egyéves vendégszereplés után búcsúzott a nemzeti bajnokság harmadik vonalának küzdelmeitől a SKSE labdarúgócsapata. Az együttes ádáz harcot vívott a bennmaradásért. Az utolsó fordulóban is volt reményük a megkapaszkodásra, végül búcsút kellett inteniük a harmadosztálynak. Mi lehet egy alacsonyabb osztályba, jelen esetben a megyei I. osztályú bajnokságba visszaesett csapat célkitűzése? Természetesen az elsőség megszerzése és az újbóli előbbre lépés. Nem volt ez másként a SKSE-nél sem. Az 1987/88. évi pontvadászatot a bajnoki cím igényének megszerzésével kezdte a kék-fehér gárda. Eredményeik ismertek. A legutóbbi fordulóban, öt játéknappal a megyei bajnokság befejezése előtt, biztosította első helyét, ezzel együtt NB III-as tagságát Horváth Gyula legénysége. Akik figyelemmel kísérik más megyék bajnokságainak eredményeit, alakulását, azok jól tudják milyen nagy harc folyik mindenütt az elsőségért. Így meglehetősen ritka, ugyanakkor a klub és a csapat számára örömteli teljesítménnyel büszkélkedhet a SKSE. Utcahosszal vezetve, öt fordulóval a befejezés előtt bajnok lett!
Horváth Gyula edző érthetően örül az elsőségnek. Amikor leülünk, hogy sikerük hátteréről, a csapat teljesítményéről beszélgessünk, hangsúlyozza, nem volt sétagalopp a bajnokság, illetve a következő öt forduló sem lesz az. Amikor a tavalyi NB III-as kiesésük után egyeztették a labdarúgócsapat terveit, jövőre vonatkozó elképzeléseik egyértelműen fogalmazódott meg a klub és a szakosztályvezetés kívánsága, visszakerülni a harmadosztályba. A felkészülési időszakban egy alaposan átszervezett kerettel kezdték a munkát, hiszen érzékeny veszteségek érték őket. Két kapusuk – Vári és Ispán -, katonai szolgálatra vonult be, miként két hátvédjük Juhász és Stark, a középpályáról pedig Oláh, Gulyka abbahagyta az aktív labdarúgást. Gál és Poór pedig távozott az együttestől. S tegyük gyorsan hozzá, mindannyian standard játékosok voltak, ezért célirányosan, megfelelő tudással rendelkező helyetteseket kellett igazolni.
Így került a SKSE-hez három nagybátonyi, Tamás, Németh Csaba és Tőzsér Zsolt, a Síküveggyár SE-ből Somodi és Juhász, Ludányhalásziból Oláh, valamint a SBTC ifiből kiöregedett két tehetséges labdarúgó, Simon és Kecskés. A szakvezető persze saját házuk táján is szétnézett és az ifiből Palkovicsot és Pált is a felnőtt csapathoz vette. Bár jó képességű és játéktudású labdarúgók kerültek a Kohászhoz, Horváth Gyula hangsúlyozza, az egyéneket kellett közösséggé, csapattá formálni. Ez szakmailag sok többletfeladatot jelentett. Ezért gyakorolták nagy súllyal a különböző védekezési és támadási variációkat, melyeket, mint a bajnokságban mutatott produkciójuk alapján kitűnt, ragyogóan elsajátított az együttes. A bajnokság első kilenc fordulójában veretlen maradt a csapat. Még pontot sem vesztett ebben az időszakban, s talán a lelki teher, az elvárások, no és a futball törvényszerűsége okozta, hogy Szécsényben a 10. játéknapon vereséget szenvedtek. Ez a botlás kissé visszavetette teljesítményében a kék-fehéreket, s a 14. fordulóig szinte önmaguk árnyékai voltak. Az őszi szezont mindezek ellenére négy pont előnnyel zárták.
Horváth Gyula elégedetten szól téli felkészülésükről. Mondja, a fiúk lelkiismeretesen dolgoztak, precíz alapossággal elvégezték a kiszabott edzésmunkát. Előkészületi mérkőzéseik jól szolgálták taktikai repertoárjuk elemeinek csiszolását. Két teremtornán is részt vettek, magasabb osztályban szereplő együttesek ellen is lemérhették, mire is képesek? A tavaszi szezonban beindult a Kohász-gépezet. Csupán Őrhalomban szenvedtek vereséget, igaz az ottani találkozó inkább bikaviadalhoz hasonlított foci helyett. Mivel az előbbiben a tarjániak járatlanok, természetesen alulmaradtak. Utána ellenben fokozatosan menetelt a bajnoki cím megszerzése felé a csapat. Nagyszerű teljesítményükre feltéve a koronát, vetélytársaik sorozatos botlásainak is köszönhetően, már a 25. fordulóban bajnokként ünnepelhettek.
Szakmai értékelésbe nem merülünk el, de a SKSE edzője megjegyzi, taktikailag fegyelmezett együttese, helyzeteik kihasználásában viszont javulniuk kell. A NB III-ban nem engedhetik meg, hogy 90 perc alatt egy egész idényre való gólhelyzetet elpuskázzanak. Mondom és gratulálok Horváth Gyulának: már a NB III-ra készülnek. Azzal toldja meg, nem mostantól készülnek a magasabb osztály küzdelmeire, hanem a megyei bajnokság megkezdésének pillanatától. Mert céljaik alapvetően meghatározták munkájukat, s ez magasabb szintet jelentett az edzésmunkában, hozzáállásban egyaránt. Amikor búcsúzunk az edző megkér, el ne felejtsük lejegyezni Földi Attila technikai vezető, Gulyka Ferenc, az ifik edzője, Léport László gyúró és Sinkovics Béla szertáros nevét. Az ő ténykedésük, segítségük nélkül aligha lett volna a siker. Mert ez igazi csapatmunka volt. A NB III-ban való helytálláshoz pedig a csapatot buzdító, s nem a játékosokat sértegető nézőközönségre lenne szükség. Hogy a további sikerek egy nagyobb család, a labdarúgók és a szurkolók közös örömei legyenek.
